Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A területszervezési eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
307 módját és magát az értékelést nem. E törvénytervezet alapján a városi címre vágyó önkormányzatok megtudhatják mindazt, ami rájuk ta rtozik - vagyis semmit. A 11. § (1) bekezdése egy kicsit pontatlan megfogalmazás egy törvénytervezethez képest. A települések szétválásáról szól ez a fejezet. A belügyminiszter a kezdeményezés kiegészítésére hívja fel az érintettet, amennyiben a felterjesz tés hiányos, és a hiánypótlás esetén a kezdeményezés a törvényben előírt határidőben még előterjeszthető. (12.20) Ki dönti el, hogy hány nap alatt végezhető el ez a kiegészítés? Mi van akkor, hogyha tévedett? Vannak azért még kisebb érdekességek ebben a te rvezetben. A törvény indoklásában szerepel a következő mondat: "Az új városok figyelembe vehetők legyenek a következő évi központi költségvetések előkészítésénél." Ugyanakkor a köztársasági elnök december 31éig dönt a várossá nyilvánításról. Azt hiszem, e z egy kicsit zavart. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szólásra jelentkezett Lentner Csaba, a MIÉP képviselője. Megadom a szót. DR. LENTNER CSABA (MIÉP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A területszervezési eljá rásról szóló T/499. számú törvényjavaslatot figyelmesen olvasva óhatatlanul kitűnik az, hogy a magyarországi települések, megyék közötti átcsatolási lehetőségek egyfajta liberalizációja következik be. Magyarországon a földrajzi elvekre épülő, a megyerendsz ert felváltó területi régiók életrehívását vetítik elő ezen szabályozások. Az Európai Unió regionális politikáját tekintve azonban látnunk kell azt, hogy az Európai Unió Magyarországgal kapcsolatos várható leszabályozási elemei már előre meghatározottak. L átnunk kell azt, hogy az európai uniós támogatások döntő többségét a régiószervezeteken keresztül osztják le. Nyilván ez a törvény is indirekte ezen technikai szerepkörre kíván rácsatlakozni. Azonban ennek említése kapcsán fontos lehet azt tudnunk, illetve tudatosítanunk, hogy a régió az Európai Unió politikájának csak egy technikai eleme, nem pedig a lényegi forráselőteremtési, államháztartási gazdálkodást helyettesítő intézmény. A közigazgatási, területszervezési reform, amely immár Magyarországon is eli ndult, az államháztartási rendszer pénzügyi reformja nélkül, úgy értékeljük, elképzelhetetlen. Tehát önmagában technikai szerepeket, technikai funkciókat - lásd régiókat - teremteni szükséges, de nem elégséges eljárás ahhoz, hogy a magyarországi közigazgat ás intézménye valóban Európakonformmá váljon. Az eddigi önkormányzati rendszerek Magyarországon szigorú költségvetési restrikciók között érvényesültek. 1994 és 1998 között az önkormányzatok kiadásai reálértékben 21 százalékkal csökkentek, noha a feladatkö rük emelkedett. Az önkormányzati költségvetésekre nehezedő nyomás hatására történt némi erőfeszítés a helyi bevételek növelése érdekében, aminek hatására a helyi adók az 1994. évi GDP százalékában mért 0,8 százalékról 1997re már 1,2 százalékra emelkedtek föl. Ezen számsornak a bemutatásával azt kívánom érzékeltetni, hogy lehet azt engedélyezni, hogy községek egyik megyéből a másikba átkerüljenek. Földrajzi és más szempontokat figyelembe véve ez így helyes, hiszen valójában helyi szinten kell azt eldönteni, hogy egy adott falu, egy megyei periférián lévő falu melyik megyéhez tartozzon. Azonban ezek a régióteremtés csíráit kvázi magukban hordozó jelenségek a pénzügyi forrás biztosítását nem pótolhatják, tehát itt erre is fel kell készülni. A területszervezésn él tulajdonképpen generálisan többről van szó, és az eddig megszokott gyakori kiigazító változásokat az önkormányzati forráselosztás tekintetében, annak bonyolultságában, és az azt körülvevő, körüllengedező bizonytalanságot nem célszerű tovább emelni, sőt, csökkenteni kell.
