Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
31 kérdésében. Valamennyiünk számára világos volt, hogy a semlegesség nem tekinthető elérhető, r eális alternatívának, a világ ezen túlhaladt, értelmetlen ábránd lenne a semlegességet kergetni. Az is világos volt valamennyiünk számára, hogy Magyarország saját erőből nem tud olyan biztonsági garanciákat teremteni, mint amilyeneket a NATO biztosít. Hogy idáig jutottunk, abban érdeme volt az első és a második kormánynak, az Antall József, illetve a Boross Péter által vezetett kormányoknak, hiszen az ő időszakukhoz kapcsolódik a demokratikus jogállam megszilárdítása, amely a NATOhoz történő csatlakozás - csakúgy, mint az unióhoz történő csatlakozás - egyik alapvető feltétele. Ehhez az időszakhoz fűződik a piacgazdaság megteremtése is. Hogy idáig jutottunk, abban érdeme volt az előző kormánynak, hiszen megteremtette a gazdaság stabilitását, amely nélkül meg int csak nem kerülhetett volna sor Magyarország csatlakozására; megteremtette a szomszédokkal való viszony rendezésének nemzetközi jogi kereteit, feltételeit az alapszerződésekkel, amely szintén elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy Magyarország előtt megnyíljon az Északatlanti Szövetség ajtaja; végrehajtotta a haderőreformot. Fontos feltétel volt aktív részvételünk a "Partnerség a békéért" programban csakúgy, mint a boszniai béketeremtésben, a boszniai béke megszilárdításában. Szerepet játszott abban , hogy idáig jutottunk, az előző ciklusban az ellenzék is, amikor végül is az utolsó előtti pillanatban egyetértett azzal, hogy sor kerülhessen a népszavazásra, és így a magyar választópolgárok is kifejezhették akaratukat. Ez is része volt annak, hogy Magy arország csatlakozási kérelmét ilyen kedvezően fogadták. Mit várunk a csatlakozástól? Azt várjuk, hogy a legkisebb ráfordítással a leghatékonyabb és másként nem elérhető biztonsági garanciákat teremti meg Magyarország számára. A NATOtagsággal mi nem hábor úkat fogunk nyerni, hanem háborúkat fogunk elkerülni. Ugyanis a NATO idén 50 éves történetében egyetlenegyszer nem fordult elő eset, hogy a NATO bármely országa ellen valaki agressziót kísérelt volna meg. A bővítés maga számunkra stabilabb nemzetközi körny ezetet teremt, hiszen a bővítést joggal tekinthetjük úgy is, mint a biztonság és a stabilitás zónájának nyugatról keletre történő kiterjesztését. Az is igaz, hogy a bővítés nemcsak három országot érint, azt a három országot, amely most közvetlenül csatlako zik, de ők a biztonságot, a stabilitást tovább sugározzák a térség egészébe. Természetesen a holnapi döntéssel a dolog nem ér véget, vannak további feladataink. Feladatunk Magyarország harmonikus beilleszkedése a szövetségi rendszerbe. Hogy ez mennyire sik erül, mennyire lesz zökkenőmentes, az bizony meghatározza az utánunk jövő országok sorsát is. Meggyőződésem szerint az elsőkörös bővítés tapasztalatai befolyásolni fogják a NATO jelenlegi tagállamainak, ezen országok döntéshozóinak a további bővítésre irán yuló készségét, hajlandóságát. Nagyon fontos feladatnak tekintem, hogy a bővítés megkezdésével ne jöjjenek létre új választóvonalak. Ezt segít elkerülni, ha tovább dolgozunk egy olyan majdani összeurópai biztonsági architektúra megteremtésén, amelynek egyi k döntő fontosságú pillére a bővülő NATO, de emellett a bővülő Nyugateurópai Unió, a bővülő Európai Unió, a bővülő Európa Tanács - hiszen ne feledjük, a biztonság már régen nemcsak katonai kategória, a biztonság fogalmában a nem katonai elemek egyre nagyo bb szerepet játszanak , és amely építménynek fontos elemét képezi a bővülő NATO és Oroszország, illetve Ukrajna között a partnerségi megállapodás, és a partneri kapcsolat fontos elemét képezik ennek a majdani rendszernek a regionális együttműködési rendsz erek, amelyek egyegy térség biztonságát erősítik, a kétoldalú kapcsolatok és az ezt szabályozó szerződések, valamint a jelenleg egyetlen összeurópai rendszer, intézmény, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet. Szorgalmaznunk kell a NATO további bővítését, azt, hogy maradjon nyitva az ajtó. Madridban ez nagyon egyértelműnek látszott, amikor 1997 nyarán Magyarországot Csehország és Lengyelország társaságában meghívták a csatlakozási tárgyalásokra. Akkor egyértelműnek látszott, hogy az első bővítés i szakasz lezárásával már meg is kezdődik a második szakasz. Ma ez kétségkívül
