Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TOMPA SÁNDOR (MSZP):
300 mindennapi tapasztalatainkra támaszkodik, azaz - ha stílszerű akarok lenni - a sír széléről láttatja azt a folyamatot, amiben a hozzátartozók, családtagok gyakran maguk is szenv ednek. Külön szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy különösen kisgazda képviselőtársaim a piaci viszonyokat, illetve az ebben a folyamatban megjelenő piaci szereplőknek sokszor a szabad rabláshoz hasonlítható tevékenységét tették szóvá. Akkor, amikor ma gam a hozzászólásokat hallgatva végül eldöntöttem, hogy egy konkrét ügy kapcsán közös gondolkodásra hívom a miniszter urat és majd később a törvényjavaslatot tárgyaló bizottságokat, képviselőtársaimat, hogy valamilyen módon konszenzussal döntsünk - mert hi szen ma ennek a hangulatát éreztem itt a teremben , akkor úgy döntöttem, hogy megosztom önökkel ezt a dilemmát, és kérem, hogy majd gondolkodjunk együtt. Én magam képviselőtársaimmal, frakcióvezérszónokunkkal egyetemben üdvözlöm ennek a törvényjavaslatna k a megjelenését, hiszen helyes, hogy a megváltozott társadalmigazdasági viszonyokat figyelembe véve a törvényjavaslat igyekszik tisztázni a temetőkkel és temetkezési szolgáltatásokkal kapcsolatos szabályokat. Helyesnek tartom azt, hogy továbbra is az önk ormányzatok kötelesek gondoskodni a temetők fenntartásáról és a temetkezési szolgáltatások biztosításáról, azzal, hogy figyelembe kell venni a megváltozott viszonyokat, és egyetértve képviselőtársam, Donáth László képviselő úr javaslatával, hogy az egyházi , a magán- és alapítványi temetők létjogosultságát is el kell ismerni. Örülök annak, hogy a törvényjavaslat igyekszik ezeket a szabályokat - a piaci szabályokat is figyelembe véve - érvényesíteni. S ennek kapcsán szeretném a törvényjavaslat egy témája vona tkozásában önökkel megosztani gondolataimat, nevezetesen a halotthamvasztás kérdéskörével kapcsolatban, amelyről a törvényjavaslat III. fejezetének 25. §a tesz először említést akkor, amikor a teljes körű temetkezési szolgáltatást definiálja, és ezek közö tt megemlíti a hamvasztást is, mint a mai időkben egyre gyakoribb temetkezési módot. Helyesen teszi, amikor a teljes körű temetkezési szolgáltatások közé beveszi ezt a temetkezési technológiát - ha szabad ezt a kifejezést használnom , és definiálja a köve tkező passzusában, hogy ez a tevékenység önállóan is végezhető. A mai gyakorlat szerint - mint ahogy ezt a miniszter úr előterjesztéséből, illetve különböző háttéranyagokból ismerjük - ma Magyarországon négy ilyen üzem végez ilyen jellegű tevékenységet. Tö rvényjavaslatunk nagyon szűkszavúan a 37. és 38. §okban végzi el ennek a kérdéskörnek a szabályozását, nevezetesen - idézem a 37. §t : "Hamvasztó üzemű létesítményt létesíteni vagy átalakítani, felújítani a településrendezési tervnek megfelelően és épít ési engedély alapján lehet. Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, a környezetvédelmi, műemlékvédelmi, közlekedési, vízügyi, tűzvédelmi, energetikai szakhatóságok működnek közre." Ennek kapcsán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy m eggyőződésem és tapasztalatom szerint - és majd a példa ezt támasztja alá - ez a kérdéskör túlterjed az önkormányzatok hatáskörén. Azt gondolom, hogy a tisztán piaci szabályokra való hagyatkozás anomáliákat okozhat. Mint miskolci országgyűlési képviselő, s zeretném elmondani, hogy a mai szabályozás szerint hamvasztóüzem létesítésére az érintett önkormányzat ad építési engedélyt. Az elmúlt hónapokban Miskolc város önkormányzatához két építési vállalkozó fordult ilyen engedélykéréssel, s a napokban mind a kett en megkapták a jogerős építési engedélyt. A dolog furcsasága ráadásul az, hogy a város egy olyan részére kívánnak hamvasztóüzemeket építeni, amely egyébként iparterület, viszonylag távol van a temetőktől, és csodák csodája, a két megvalósítandó hamvasztóüz em egymással szemben, az út két oldalán helyezkedik el. Nos, mit tehet ilyenkor az önkormányzat? A jelenleg érvényben lévő rendeletek alapján, és ha ennek a törvénynek, a törvényalkotónak a szándékát is figyeljük, nem sok mindent, hiszen más vállalkozási t evékenységhez hasonlóan kénytelen elbírálni, eljárni ebben az ügyben a települési önkormányzat. Ezt vetem fel önöknek, és erre szeretnék közös bölcselkedéssel önöktől, az előterjesztőtől választ kapni.
