Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 1 (74. szám) - A polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
2976 A törvényjavaslat időszerűségét indokolja, hogy j ogi megoldásokkal rendezi a polgári szolgálatot teljesítők létszámnövekedéséből fakadó gyakorlati problémákat. Például ilyen problémát orvosol a polgári szolgálatot teljesítőt megillető juttatásokra vonatkozó szabályok pontosítása. Eszerint a foglalkoztató ezentúl naponta kétszeri díjtalan étkezést és egy étkezésnek megfelelő költségtérítést köteles biztosítani. Ha erre a foglalkoztató intézménynél nincs mód, akkor kerülhet sor a háromszori étkezési költség pénzbeni megtérítésére. Változnak a polgári szolgá latos elhelyezésére vonatkozó szabályok is. A jövőben elsősorban olyan foglalkoztatót kell kijelölni, amelyik a polgári szolgálatos lakhelyén, tartózkodási helyén van. Ilyen foglalkoztató hiányában sor kerülhet távolabb levő foglalkoztató kijelölésére, vis zont a díjtalan elhelyezést köteles majd biztosítani. A polgári szolgálatot teljesítők munkaerkölcsének erősítését célozza egyrészt a szolgálat félbeszakítására vonatkozó szabályok kiegészítése, de ezzel párhuzamosan szükséges a fegyelmi eljárás eredményes sége, másrészt a kötelezettségszegés oka szükségessé teheti, hogy az eljárás befejezésig a polgári szolgálatos ne teljesítse szolgálatát az adott foglalkoztatóknál. Ennek érdekében ezért a foglalkoztató szervezet a munkaügyi központ egyetértésével felfügge sztheti a polgári szolgálat teljesítését. A felfüggesztés időtartama nem számít a szolgálat időtartamába akkor, ha jogerős fegyelmi büntetés kiszabására kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A polgári szolgálattal kapcsolatos hatósági feladatokka l összefüggésben az MDF részéről végül fontosnak tartom kiemelni, hogy a polgári szolgálatot teljesítő személyek foglalkoztatóinak nyilvántartásba vétele a törvényjavaslat szerint a Szociális és Családügyi Minisztérium elsőfokú hatósági jogköréből átkerül a foglalkoztató székhelye szerint illetékes munkaügyi központhoz. Ezáltal a minisztérium a közigazgatás korszerűsítésével összefüggő kormányhatározatokban megfogalmazott céloknak megfelelően mentesül olyan elsőfokú hatósági feladatoktól, amelyeket egyébkén t a foglalkoztatókkal közvetlenebb kapcsolatban álló munkaügyi központoknál indokolt ellátni. A törvény módosításai várhatóan elősegítik azt, hogy a polgári szolgálatot teljesítők növekvő aránya és az őket foglalkoztató intézmények növekvő szá ma mellett a szolgálatok teljesítése jobb körülmények között, egyértelműbb szabályok mellett valósuljon meg. Összegezve: a Magyar Demokrata Fórum a törvényjavaslatot támogatja, az apróbb módosításokat időben beterjesztjük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a k ormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, aki a Magyar Igazság és Élet Pártja frakciójának véleményét kívánja ismertetni. (11.20) ERKEL TIBOR , a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszön öm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nemrég a Magyar Televízió emlékeztetett: ötvenegyedik születésnapját ünnepli Izrael állama. A szokásostól eltérő sajátos figyelmeztetés, hiszen ez igazán nem kerek évforduló, eszembe juttatta, hogy tava ly ilyenkor e témában egy érdekes beszélgetés passzív résztvevője lehettem. Ugyancsak az MTVben a Mélyvíz szerkesztősége tíz izraeli és magyar vendéget hívott emlékeztető beszélgetésre. Az 50 éves Izrael múltját, jelenét és remélt jövőjét taglaló számos t éma egyike a katonai szolgálat volt. Egy egyetemista lány, Nehama Engel kezdett róla beszélni, leányként is magától értetődő természetességgel, hiszen mint mondja, náluk 18 éves koruk, vagyis az érettségi után a lányok is bevonulnak két évre. A fiúknak ez három év, ami további két évvel hosszabbodik a tiszti rang megszerzéséért. Aki valamiért kimarad belőle, veszteségként éli meg. Más minőségű a felnőtté érés általa; utána komolyabbak, és komolyabban veszik az életet is. Jozef Hartmann, egy ötvenes éveiben járó karnagy kapcsolódott hozzá, megerősítve az elhangzottakat. Idézem: "A fiatalok mindezt nem úgy fogják fel, mint ami elháríthatatlan teher. Ez természetes velejárója az életnek, nem militarizmus, nem parádézás, nem jogosulatlan manőverek
