Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 1 (74. szám) - A polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2973 szolgálatteljesítésre, illetve a polgári védelemre, ez helytelen irány. Ugye, a tűzoltóságnál most is lehet szolgálatot teljesíteni, de ez jelenleg írásbeli hozzájárulás hoz van kötve. A javaslat eltörölné az írásbeli hozzájárulást. Azt gondolom, egy olyan garanciális elem esne ki ezzel a törvényből, amely emberi jogi szempontból sajnos alaposan és komolyan megkérdőjelezhető. A polgári védelemnél való szolgálatteljesítés é s a tűzoltóságnak ilyen típusú behozatala a szolgálatteljesítési körbe azt eredményezni, hogy bizony a katonai szolgálatot lelkiismereti okból elutasítók ezután rendvédelmi és fegyveres szervnél kell hogy szolgálatot teljesítsenek, mert hiszen tudjuk jól, hogy mindkettő, tehát a tűzoltóság is és a polgári védelem is rendvédelmi és fegyveres szervnek számít, ezért itt komoly aggályok vethetők fel. Képviselőtársaim közül nyilván sokan vannak, akik voltak katonák, és személyes élmé nyeik is vannak arra vonatkozóan, hogy egy katonai szervezetnél, tehát egy rendvédelmi és fegyveres szervnél előállhatnak olyan helyzetek - sőt azt kell mondjam, rendszeresen előállnak olyan helyzetek, és természetesen a hierarchikus belső szisztémából köv etkezően ezek a helyzetek, amelyek előállhatnak, és amelyekre hivatkozni akarok, sajátos megoldást is kapnak , nos tehát előállhatnak olyan helyzetek, amikor különösebb vita vagy mérlegelés nélkül kell egy bizonyos szituációt megoldani az adott szervnek, akár tűzoltóságról van szó, akár polgári védelemről, akár katonaságról. Nem lehetnek mindig figyelemmel az ott lévő állomány adott meggyőződésére, helyzetére vagy éppen személyes viszonyára az adott szituációhoz. Úgyhogy amennyiben olyan fiatalokat, akikne k ez lelkiismeretei problémát jelent, rákényszerítünk arra, hogy ilyen szerveknél legyenek, semmiféle garancia nincs arra, hogy ne kerüljenek nap mint nap olyan szituációba, amikor a saját lelkiismeretükkel szemben kell bizonyos helyzetekben, bizonyos gyak orlatok megoldásában vagy bizonyos feladatok teljesítésében részt venniük, és állandóan az elé a dilemma elé állítjuk őket, hogy megtagadják a parancsot, vagy pedig a lelkiismeretüknek engednek. Ez az, amiért ezt a nemzetközi gyakorlatban sehol nem alkalma zzák. A világon mindenütt, azok a nemzetközi szervezetek, amelyek ezzel foglalkoznak, ajánlásokat adnak ki a kormányok számára, hogy kerüljék el azt a helyzetet, hogy fegyveres és rendvédelmi szerveknél polgári szolgálatot kelljen teljesíteni. Meglepő, hog y Magyarország most erre az útra kíván lépni ezzel a javaslattal. Mi ezt helytelenítjük. Mint ahogy nem értünk egyet azzal sem, hogy a katonai szolgálat idejére, illetve a polgári szolgálat idejére vonatkozóan a törvényjavaslat fenn kívánja tartani azt a n agy aránytalanságot, ami a jelenlegi törvényben is benne van. Én azt gondolom, helyénvaló lenne közelíteni egymáshoz a két időt. Azért lenne helyénvaló, mert itt már beszéltem arról, hogy azt gondolom, a helyzet nem értése az, ami azt mondatja némelyekkel, hogy a polgári szolgálat nem egyenértékű és nem ugyanolyan hasznos a társadalom számára, mint a katonai szolgálat - azt gondolom, ugyanolyan hasznos. Utaltam itt már arra, hogy Magyarországon a fiataloknak csak néhány százaléka választja a polgári szolgál atot. Igaz, tudnunk kell, hogy növekvő mértékben, tehát évről évre növekszik a polgári szolgálatot választók aránya - de ez még mindig csak néhány százalék! Fölvethető a kérdés, vajon miért van az, hogy Magyarországon ez csak néhány százalék, a fejlett nyu gateurópai országokban pedig 1530 százalék között ingadozik, ahogyan utaltam már rá. Nos, képviselőtársaim, amikor az általános hadkötelezettséggel kapcsolatos vitanapon erről beszéltünk, ott elmondtam, hogy ez többek között azért van - és szeretném ezt itt újra megismételni , mert Magyarországon a polgári szolgálat áldozattal jár. Jelen pillanatban a polgári szolgálatot azok tudják választani, akik jó anyagi körülményekkel rendelkeznek. Az átlagos, egyszerű, rossz anyagi körülmények közül érkező vidéki fiatalok többsége, még ha szeretné, akkor sem tudja a polgári szolgálatot választani, ugyanis olyan alacsony az a bér, amit a munkájáért kap, hogy csak akkor tudja ezt megtenni, vagy csak akkor tudja vállalni ezt a szolgálattípust, ha a szülei ott vannak a háta mögött és képesek eltartani őt. Azt gondolom, ez megint csak egy rendkívül rossz gyakorlat, nagyon rossz gyakorlat! Nekünk arra kellene törekednünk, hogy valóban, minél több fiatalt, aki ezt a
