Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 31 (73. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár:
2934 Mátyás László közgazdász kollégánk is, a Gazdasági Minisztérium gazdaságelemző intézetének igazgatója. Ugyanazt a függelemsértést követte el ő is egyetlen interjú erejéig, mint amit a Pénzügykutató Intézet közgazdászai éveke n keresztül nagy hatással elkövettek: köztisztviselő létére értelmiségiként viselkedett, akinek gondolatai vannak, és ezeket a gondolatokat nyilvánosságra is hozza. Nem vitatom, hogy az az elbocsátás, amely, úgy tudni a sajtóból, hogy közvetlenül a miniszt erelnök úrtól származik, de amelyet a Gazdasági Minisztérium vezetője, Chikán miniszter úr és Fónagy államtitkár úr is vállalt, jogszerű. Semmi alapja nincs annak, hogy a jogszerűségét kétségbe vonjuk - mint ahogy a Pénzügykutató Intézet feloszlatása is jo gszerű volt. Politikailag azonban sajnálatos, mi több: védhetetlen. A kommunista rendszer 1987ben már a vesztét érezte, és ezért lépett fel retorzióval a közgazdasági szabadgondolkodás képviselői ellen. De vajon mi készteti hasonló lépésre a Magyar Köztár saság fiatal miniszterelnökét? Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. Fónagy János úrnak, a Gazdasági Minisztérium politikai államtit kárának adom meg a szót. DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Valóban ott van az ügy megítélésében közöttünk alapvető különbség, hogy ön az egyik befejező monda tában egy politikai ügynek minősítette, a Gazdasági Minisztérium pedig és személy szerint én, aki ebben az ügyben eljártam, az első pillanattól kezdve egy morális ügyként kezeltem. Mátyás László egy interjút adott a Magyar Hírlapnak, olyan hangnemben, amil yen - az abban foglalt szakmai tartalomtól függetlenül - nem megengedhető egy olyan tárcánál, egy olyan környezetben, amelynek a játékszabályait ő elvállalta, amellyel korábban emberileg, szakmailag, szervezetileg azonosságot vállalt. A Gazdasági Minisztér ium belső véleménynyilvánítási szabadsága - gyorsan hozzá kell tennem, nem is mindig, mindenki által tolerált módon - példa értékű; a minisztérium - egyébként értelmiségi - munkatársai ennél esetenként sokkal élesebb hangon adnak hangot szakmai véleményükn ek. Tehát nem arról van szó, hogy volt kollégánk független szakmai véleményét itt valaki elnyomta, hanem arról van szó, hogy akkor, amikor neki minden adottsága, minden lehetősége, minden emberi, szakmai és szervezeti lehetősége adva volt véleményének kife jtésére, ő nem ezt tette, hanem, ismétlem, egy közalkalmazotthoz, köztisztviselőhöz méltatlan hangnemben ezt a sajtóban deklarálta. Erre nem mentség az, hogy Mátyás László egy államigazgatásban járatlan, egyébként ebből a célból külföldről hazajött és mind a mai napig szakmailag általunk igen nagyra becsült munkatársunk volt, egy rendkívül impulzív ember, akit nyilvánvalóan a lehetőséget meglátó újságíró beugratott ebbe az interjúba. Még ez sem mentség arra, hogy föladva mindazt a szervezeti, szakmai, ember i kollegialitást, ő ilyen hangnemben nyilatkozott. Nem azzal volt ez kapcsolatban - és ezért mondom, hogy az első pillanattól kezdve inkább egy alapvetően morális problémának tekintettük, és elnézést, hogy egyes szám első szemé lyben mondtam , hogy ő milyen szakmai véleményének adott hangot, de ahogyan ezt mondta, ahogy mellőzte a lehetőségeket, amilyen hangütéssel ezt megtette, ez megítélésünk és megítélésem szerint, és én vállaltam, és most is vállalom ezt a döntést, túlmegy a zon, mint amit egy, az adott szervezetével, az adott szakmai közösséggel, az adott morális közösséggel közösséget vállaló ember megtehet. Úgyhogy ennek volt a következménye az a cselekvés, amit meg kell mondanom, nehéz szívvel hoztunk meg, és semmiképpen n em tartjuk és nem tartom kívánatos vagy általánosan alkalmazható
