Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
293 kapcsolatban, például temetőt a vallásos zsidók nem adhatnak fel, nem szüntethetnek meg. Semmi utalást nem láttam erre vonatkozóan, és azok a rabbik, akiktől érdeklődtem, ők sem tudtak arról, hogy megkeresték v olna az előkészítésnél. Úgy gondolom, hogy nem késő, ezt még meg lehet tenni, de ehhez arra volna szükség, hogy ennek a fontos törvényjavaslatnak az általános vitáját jelenleg ne zárjuk le, hanem folytassuk, addig ezeket a konzultációkat meg lehet ejteni v alamennyi történeti egyházzal, szervezettel; de hogy példákat mondjak, a '45 és az '56 között kivégzettek sírjait gondozó Politikai Elítéltek Közösségét sem hívták meg, és folytatni lehetne a Tudományos Akadémia köztestületének a meghívásával. Tehát úgy go ndolom, hogy közös erőfeszítéssel ezeket a konzultációkat meg kellene ejteni. Jó és hosszú távra szolgáló érvényes és használható, közmegegyezésen alapuló törvényt kellene közös erőfeszítéssel létrehoznunk, ehhez pedig - úgy gondolom - alapos munkára van s zükség. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a legfontosabb nemzeti emlékhelyek felsorolása és védettségének deklarálása bekerüljön a törvénybe. Valahogy ilyen formában: "E törvény erejénél fogva nemzeti sírkertbe tartozónak kell tekinteni a Nemzeti Pant eont (Kerepesi Temető teljes területét), a budapesti Újköztemető 298., 300. és 301. parcelláját." De ha a szakemberek ennek a további bővítését javasolják, akkor, úgy gondolom, annak is elébe kell menni. Két héttel ezelőtt kaptuk kézhez ezt a törvényjavasl atot, ez az idő kevés volt ahhoz, hogy körültekintően megkérdezzük a társadalmi szervezeteket. Úgy gondolom, hogy ezt meg kell tennünk, és akkor közösen jó törvényt fogunk hozni. Tehát még egyszer kérem, hogy ne zárjuk le most a vitát, hanem folytassuk tov ább. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Kávássy Sándor, a Független Kisgazdapárt képviselője; őt Donáth László, az MSZP képviselője követi. Megadom a szót Kávássy úrnak. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (F KGP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Túlzottan is világias, csakis a mára, a jelenre, az elérhető és elsajátítható javakra figyelő életvitelünk jellegzetes fejleménye, hogy a temetőkről és a temetkezésről központi akaratot tükröző jogszabály utoljára - ha jól emlékszem - 1970ben látott napvilágot, de az se törvény. Pedig, ha meggondoljuk, az emberi méltósághoz való jog sem lehet teljes, ha nem tartozik hozzá a végtisztességhez való, törvényben biztosított jog is. Több más mellett e zért is hiánypótló és időszerű a most tárgyalt törvényjavaslat és természetesen az ennek alapján rövidesen meghozandó törvény. A belügyminiszter által jegyzett, testesnek semmiképpen sem nevezhető javaslat általánosságban véve jól, körültekinthetően és kul turáltan járja körül a témát. Már az I. fejezetben rögzített alapelvekkel is fenntartás nélkül azonosulhat és érthet egyet minden jóakaratú ember és tisztességes polgár. Erre nézve hadd idézzem indítványunk szavait: "Az eltemetés tisztessége és méltósága m indenkit megillet, az elhunyt személyére, vallási, illetőleg lelkiismereti meggyőződésére, valamely fajcsoporthoz való tartozására, nemzeti, nemzetiségi hovatartozására, a halál okára vagy bármely más megkülönböztetésre tekintet nélkül." (11.10) Jól rímel erre a (3) bekezdés megállapítása is; ismét idézem: "A nemzet köztiszteletben álló, közmegbecsüléssel bíró halottainak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet." Így legyen, bár tudom azt, hogy a közmegbecsülés fogalma erősen osztódik, és ne m egészen egyszerűen érthető fogalom. A mondottak után nyilvánvaló, hogy a javaslathoz csak néhány szerény megjegyzésünk van. Egyetértéssel vesszük tudomásul, hogy a javaslat bevezetni kívánja a nemzeti sírkert fogalmát. Eszerint "Nemzeti sírkert, nemzeti panteon a műemléki védelem alatt álló és a nemzeti kegyeleti bizottság által annak minősített temető, hősi temetkezési hely, továbbá temetkezési emlékhely,
