Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
291 vagy akár száz évig is, mi lesz utána? Ki fogja ezeket a kultúrörökségünk részét képező, nagy értékű létesítményeket fennta rtani? Erről mindenféleképpen rendelkeznünk kell. Végül, mint ahogy azt már ugyancsak több vezérszónok elmondta, teljességgel elfogadhatatlan, hogy ebben a kegyeleti eszmével áthatott körben a szabadverseny szelleme egyáltalán teret nyerjen, gazdasági társ aságoknak ezt a tevékenységet átadni nem lehet. Ugyanúgy elfogadhatatlan az is, hogy kórházakban temetkezési vállalatok üssenek tanyát. Ez ugyanúgy teljességgel elfogadhatatlan egy kultúrállamban, mint ahogy elfogadhatatlan, hogy gagyizók lepjék meg a rend őrkapitányságot, vagy seftelők a különböző fővárosi intézményeket. Mindezeket összefoglalva - ahogy azt a Független Kisgazdapárt vezérszónoka már elmondta , módosító indítványaink lesznek, és e módosító indítványokkal, és annak reményében, hogy majd az ön kormányzati rendeletek ezeket a részletkérdéseket megfelelő módon szabályozzák, általános vitára ez a törvényjavaslat alkalmas. Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Felszólalásra következik Mécs Imre képviselő úr, SZDSZ; őt követi majd Kávássy Sándor képviselő úr. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon örvendetes, hogy végre megszületett ez a törvényjavaslat és bekerült a Ház elé, hiszen évtizedekig rendeletek, rendelkezése k, temetői házirendek szabályozták ezt az annyira fontos kérdést, hiszen - ahogy itt többen is elmondták - a halál, a kegyelet mindnyájunk számára rendkívül fontos, alapvető érzés. A híres délamerikai forradalmár, Rui Barbosa a múlt század közepé n a haza definícióját úgy kezdte: az ősök sírja, a gyermekek bölcsője, az anyanyelv, a nép - tehát az ősök sírjával kezdte. Vagy Petőfi halhatatlan verséből: "Hol sírjaink domborulnak,/ Unokáink leborulnak,/ És áldó imádság mellett/ Mondják el szent nevein ket." Tehát ha ezt nézzük, annyira ősi, annyira természeti ez a dolog - az elefántok szokásait vizsgáló etológusok megállapították, hogy az elefántoknál is vannak kegyeleti momentumok, az elhullott elefántok csontjait összegyűjtik, köveket gyűjtenek rá , tehát nagyon ősi, nagyon atavisztikus, nagyon mély, természeti létünkhöz, emberi létünkhöz nagyon erősen kötődő és egész filozófiai létünkhöz kötődő érzelmeknek és szokásoknak a rendezéséről van szó. A mi nehéz magyar történelmünk kapcsán keserűen lehet me gállapítani, hogy történelmünk utóbbi több száz éve nem más, mint levert szabadságharcok és újratemetések története. Gondoljunk csak II. Rákóczi Ferenc újratemetésére, Kossuth Lajos temetésére, vagy akár 1956. október 6án Rajk Lászlóék újratemetésére, ami kor pora nekünk szolgált, a szabadságnak szolgált, és Nagy Imrének és több száz mártírtársának az újratemetésére! Hiszen éppen tíz esztendővel ezelőtt, több évi kemény harc után jutottunk el oda, hogy az akkori utolsó pártállami kormányfővel, Németh Miklós sal tárgyaltunk a tisztességes újratemetésről. S ez az újratemetés cezúrává vált, a régi világ, a diktatúra lezárása és az új világ kezdete között. Tehát rendkívül fontos, mélyen élő kérdés ez. Ezért is fontos, hogy a törvény jó legyen, a törvény közös tör vény legyen, mindenki által elfogadható és mindenki szívéből jövő. Kóródi Mária már beszélt arról, hogy a törvény általános és praktikusabb részeivel kapcsolatban milyen észrevételeink vannak. Én a kegyelettel és a nemzeti kegyelettel, a nemzeti sírkerttel , a nemzeti kegyeleti bizottsággal szeretnék foglalkozni. Ahogy az előttem szólók is elmondták, bármilyen megdöbbentő, de nincs törvényi védelme legfontosabb nemzeti kegyeleti helyeinknek, nincs törvényi védelme a Kerepesi úti temetőnek, nincs a 301. parce llának, a 298. parcellának, nincsen védelme a különböző helyeken fekvő honvédek, háborús hősök és áldozatok sírjainak. Rendkívül fontos, hogy ezeket rendezzük, és rendkívül fontos,
