Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 31 (73. szám) - "A közterhek alakulásáról és az államháztartás helyzetéről" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János):
2879 (17.40) ELNÖK (dr. Áder János) : Újabb kétperces hozzászólásra jelentkezett Horváth János képviselő úr. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Tisztelt Ház! Köszönöm Kertész képviselő úrnak, hogy az exportimport témáját előhozta. Ott azonban a legfontosabb tényező nem az, hogy az export vagy az import mennyisége hogyan alakul az adózási iniciatívákra reflektálva! Van Magyarországnak egy ennél sokkalsokkal erősebb külkereskedelmi aduja, nevez etesen az, hogy a magyar munka olyan lényegesen alacsonyabb áron vevődik meg a termelők által - mert a magyar munkabérek lényegesen alacsonyabbak, tudjuk, ha elmegy a magyar külföldre, ott ötszörtízszer annyit keres , hogy ha ezt az értéket faktoráljuk b ele a világpiaci helyzetünkbe, akkor versenyképesek leszünk, és sokkal többet tudunk exportálni. Ha kifogásunk lehet - mint ahogy lehet - az elmúlt esztendő, talán a közeli esztendő külkereskedelmi politikáját illetően is, akkor az az, hogy nem bányásszuk azt az aranyat, nevezetesen azt a magyar értéket, amely a világpiacon jelentősen megemelné a helyzetünket. Erre fordítanék több figyelmet, nem pedig az exportimport adókra, amelyek nem lényegtelenek, de van náluk fontosabb tényező is. Köszönöm. (Taps a Fi desz és az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Az a sajátos helyzet állt elő, hogy nincs további kétperces hozzászólás. (Tardos Márton jelentkezik.) Tardos Márton jelentkezését nem rögzítette a gép, de természetesen megadom a szót - tehát akkor mégi s van. (Tardos Márton: Elnézést!) Semmi gond, képviselő úr. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Horváth professzor úr késztetett arra, hogy még egyszer szót kérjek ebben a vitában. Természetesen teljesen igaza van abban, hogy Magyarországnak van egy növekedési lehetősége, és a jól képzett munkaerő és a munkaerőnek a valóban viszonylag olcsó ára közötti kapcsolat alapvető kiindulási pont ebben a vonatkozásban. Azonban tudni kell, hogy ezt csak két feltétellel tudjuk mozgósítani. Az egyik feltétel az, hogy a magyar vállalatoknak az a része, amelyik még nem vette figyelembe, hogy ma nem az a fizetőképes kereslet, mint ami tízhúsz évvel ezelőtt volt, és hogy azok a cikkek, amelyeket akkor el tudott adni, ma eladhatatlanok, az felkészüljön arra, hogy azokat a termékeket és szolgáltatásokat is gyártsa, amelyekre van fizetőképes kereslet belföldön és külföldön egyaránt. Ha Horváth úr megnézi a magyar statisztikai adatokat, akkor megállapíthatja azt a sajnálatos tényt, hogy a külföldi tőkével működő válla latok ebben a vonatkozásban sokkal jobban működnek, és a csak belföldi tőkével működő vállalatoknál ez az akkumulációs és beruházási készség alacsony. Még egy dolgot szeretnék mondani. Az a jelenség, amelyre ugyancsak hivatkozott, hogy ha a magyar munkás k imegy Amerikába vagy Svédországba, akkor ötszörtízszer, esetleg ennél többször is többet keres, mint Pesten, ez igaz. De zömében sokkal magasabb követelményekkel is kerül szembe, mint amelyekkel Magyarországon a vállalatok szembeállítják! Tehát meg kell t anítani a magyar vállalatvezetést, a magyar vállalat működését arra, hogyan lehet a magyar társadalomnak ezt a készségét pénzzé, jövedelemmé, fejlődési lehetőséggé átalakítani. Ez megint közös dolgunk, és ebben az adózásnak, a társadalombiztosításnak és so ksok más pénzügyi dolognak is jelentős szerepe van, ezért fontos erről tárgyalni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Újabb jelentkezések történtek kétperces hozzászólásra. Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak.
