Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről:
284 olyan kérdésekben is megpróbáljunk szabályozni, amelyek nem a kereteket biztosítják, nem a lehetőségeket egy tisztességes végtisztesség kifejezésére, hanem ezen túlmenő intézkedéseket kívánnának a törvényjavaslatban rendezni. A továb bi kegyeleti szabályokról képviselőtársaim a következő felszólalásaikban még ismertetni fogják képviselőcsoportunk álláspontját. Kívánom önöknek, hogy azzal a felemelkedett hangulattal, amellyel ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, ezzel a hangulattal módos ítsuk is, hogy valóban társadalmunk, jogalkotásunk minőségét jelentse ez a törvény. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. SZÁSZFALVI LÁSZLÓ , az M DF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Élet és halál mezsgyéjén járva érzékenyebbek vagyunk, nemcsak olyan szempontból, hogy kegyeleti megfontolásokból ilyenkor talán érzéken yebb az ember, hanem olyan szempontból is, hogy talán szellemileg és lelkileg nyitottabbá válik. Találkozunk élet és halál mezsgyéjén az emberlét törékenységével, az elmúló emberléttel. A magyar települések milyenségét, a településeinken élők milyenségét n agyon nagy mértékben fejezik ki temetőink állapota, illetve temetkezési szokásaink. A mindenkori jelenben, a mindenkori múltban a temetők jelzik az igényességünket - vagy pedig az igénytelenségünket. Meg merném kockáztatni azt a megfogalmazást is, hogy az egyegy településen élőknek, az ott élő közösségeknek nagyonnagyon messzi jelző üzenetet hordoz az, hogy hogyan foglalkoznak a temetőikkel, hogyan ápolják azt, hogyan tartják rendben. Ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében örömmel üdvöz öljük a Magyar Köztársaság kormányának előterjesztését, a temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslatot. Tudjuk, hogy többéves szakmai előkészítés után került benyújtásra ez a törvényjavaslat, és nyilván ez is megadja annak értékét. A temetéssel, a z elhunyt emlékének megőrzésével összefüggő szolgáltatás ez, olyan, részben anyagi, műszaki, részben humán jellegű, egyéni és közösségi célú kommunális szolgáltatás, amelynek megszervezése és folyamatos biztosítása alapvetően közegészségügyi érdekeket és k egyeleti célokat szolgál, természetesen szoros összefüggésben az emberi méltósággal és az emberi méltósághoz való alkotmányos joggal. Alapvető érdekünk, állami, önkormányzati és lakossági alapvető érdek, hogy e szolgáltatások folyamatossága és az ehhez kap csolódó igazgatási feladatok zavartalanul legyenek ellátva. A kegyeleti közszolgáltatásoknak nagyon komoly sajátosságai vannak, ami nyilvánvalóan megkülönbözteti a piaci szférától, különösen az, hogy más kommunális, egészségügyi vagy humán szolgáltatással nem helyettesíthető, az iránta jelentkező szükségleteket kényszerűen és korlátozott időben ki kell elégíteni, a szolgáltatás technikai, szakmai tartalma és formája jelentős mértékben hordoz érzelmi, emocionális, vallási és kulturális jegyeket egyaránt. Tud juk nagyon jól, többször elmondták az előttem szólók, hogy az eddigi átfogó szabályozást fel kell váltania egy újnak, egy törvényi szabályozásnak. Az eddig érvényben volt jogszabályok sokáig betöltötték rendeltetésüket, azonban egészen nyilvánvalóvá vált, hogy az utóbbi években, évtizedben bekövetkezett jelentős társadalmi, gazdasági változások erre a területre is hatással voltak és vannak. A megváltozott tulajdonviszonyok, a megváltozott életviszonyok szükségessé tették és teszik a kegyeleti szolgáltatások és a temetkezés átfogó és korszerű újraszabályozását. Tudjuk nagyon jól, hogy megváltoztak a szolgáltatások, a szolgáltatás körülményei is. Ma már majd' ötszáz társaság, illetve magánvállalkozó dolgozik ezen a területen, megszűnt a monopolhelyzet; a szolg áltatás, ha korlátozott mértékben is, de mégis piaci viszonyok között működik. A vállalkozás gyakorlása az eddigi szabályozás szerint nem volt, illetve nincs feltételhez, képesítési követelményhez kötve. A szakmai, jogszabályi ismeretek, a gyakorlat hiánya esetenként méltatlan szolgáltatási minőséget produkált az életben. A kegyelet, tudjuk, különösen igényli a
