Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ZAKÓ LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
278 által megbízott temetőfenntartó végezhete kegyeleti szolgáltatást, korlátozva ezzel más kegyeleti szolgáltatók tevékenységét. A Magyar Szocialista Párt úgy látja, hogy a t ulajdonviszonyokba a törvény hatályánál fogva direkt módon nem szabad beavatkozni. A települések lélekszámától és az évi temetések mértékétől, a temetői tulajdonjogoktól függően más és más módon kell a tulajdonosnak ellátni a temetők fenntartásával és üzem eltetésével kapcsolatos kötelezettségeiket. Való igaz, hogy ma a legtöbb temetés döntően a nagyobb városok önkormányzati tulajdonú temetőiben történik. Ez a piac legnagyobb szelete, a piaci küzdelem második fő színtere. Úgy gondoljuk, hogy a tulajdonosi po zícióba került önkormányzatoknak, gazdasági társaságoknak, egyházaknak joguk van a saját tulajdonuk fenntartásáról oly módon gondoskodni, ahogy azt gazdasági érdekeik, ügyfeleik érdekei megkívánják. Azonban nem kerülhetik meg a versenytörvényt a pályáztatá s, a kijelölés vagy a megbízás során, nem diszkriminálhatnak indok nélkül a szolgáltatók között. Fontosnak tartjuk, hogy az egészségügyi intézményekben ne tevékenykedjen temetkezési szolgáltató, sőt gazdasági társaság tagja sem. Jónak tartjuk az e szolgált atási körbe tartozó reklámozást tiltó rendelkezéseket, ugyanakkor a reklámra és a telephely működésére vonatkozó, kétszáz méteren belüli korlátozás mértékét újragondolandónak tartjuk, mert amellett, hogy átstrukturál bizonyos szolgáltatókat, egyes vállalko zókat, alapvetően nem oldja e súlyos betegek és hozzátartozóik feszültségét kétszáz méteren belül sem. Tisztelt Ház! Teljesen újszerű a mai magyar gondolkodásban a társasági és az alapítványi formában létrejöhető magántemetők sora. Nem számolunk széles kör ű elterjedésükkel, de nagyobb helyeken vagy különleges környezetben extra igényeket és szolgáltatási minőséget jelenthetnek annak veszélyével, hogy e szervezetek gazdasági tönkremenetele, csődje esetén a további fenntartásra vonatkozóan az önkormányzatnak nincs feladata, mivel csak olyan helyeken jöhetnek létre, ahol minimum 51 százalékos önkormányzati tulajdonban már üzemel köztemető. Túlzásnak tartjuk a törvénytervezetben azt a rendelkezést, amely minden temetőre kiterjedően a halottak ideiglenes elhelyez ésére szolgáló tárolót és hűtőt, valamint a boncolóhelyiségcsoportot előírja. A kis önkormányzatok tulajdonában lévő vagy megépülő temetőkben e feladat ellátását társulásos formában is megvalósíthatónak tartjuk. Képviselőtársaim! Halottaink emlékének megó vása a közösségnek is kötelezettsége. Különösen köteles a közösség megőrizni elhalt nagyjaink, a nagy alkotók, a nagy gondolkodók, államférfiak, történelmi személyiségek emlékét, akiknek sokat köszönhetünk mai életünk, mai világunk kialakításában. E különl eges feladat megvalósítására lenne hivatott a tervezetben szereplő nemzeti panteon, vagyis a nemzeti sírkert. A beterjesztett szabályozás nem egyértelmű. Elsősorban a kiválasztás feltételeit kellene meghatározni, amely szerint ide lehetne temetni vagy átte metni. Véleményünk szerint elképzelhető azonban olyan nemzeti panteon is, amely nem meghatározott helyhez kötődik, hanem eszmeileg foglalja egységbe nemzeti nagyjaink sírhelyeit. Ugyanilyen fontosnak tartjuk az egyébként jogilag rendezett katonasírok védel mét, megóvását, függetlenül a történelmi időtől és szereptől. Tisztelt Ház! A beterjesztett törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Párt támogatja. Módosításainkat jobbítási szándékkal terjesztjük be. Ezek indoklását a részletes vita során kívánjuk elmondan i. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Zakó László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. ZAKÓ LÁSZLÓ , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A temetőkr ől és a temetkezésről szóló T/548. számú törvényjavaslat megalkotása már nagyon időszerű volt, miután régi és igencsak megalapozott társadalmi elvárásoknak kell, illetve kellene megfelelnie. A 10/1970. ÉVMEüM együttes rendelet
