Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
274 lényegét, és értelmezheti pontosan a kegyeleti célok, a kegyeleti rendeltetés, a kegyeleti emlékhely, a kegyeleti szolgáltatás és szolgáltató, a nemzeti kegyeleti bizotts ág szókapcsolatokat. Természetesen naivitás lenne azt hinni, hogy ha a "szolgáltatás" szó előtt a "kegyeleti" jelzés megjelenik, akkor az a szolgáltatás irgalmat, könyörületet tartalmaz, és kedves lesz Isten és ember előtt. A kegyeleti szolgáltatók között verseny van, és az alapvető cél a pénz. De ha nem is mindig gyakorolják, legalább tudják, s többé vagy kevésbé érvényesítik a szolgáltatásukat rangban megemelő "kegyelet", "kegyeleti" szó jelentésének néhány elemét. A gyász é s a kegyelet, a halál fölött érzett kétségbeesés, a halott iránt érzett könyörület és tisztelet indíthatta az embert a temetésre. Ezzel emléket állított az élőnek, és tiszteletet adott a holtnak. A temetés mély, a természet által nem közölt jelentőséget tu lajdonított az élet halállal kapcsolatos mozzanatának. Így lett a temetés az emberi élet egyik leggyakoribb vonatkozása, egyben az emberiség egyik legősibb eszmekomplexuma, amelyben a kultúra rejtett folytonossága testesül meg. A temetés tisztesség, jog, t örvény és vallási parancs volt. A görögök hite szerint, aki valaki temetését megtiltotta, életében súlyosan, szeretteinek halálával bűnhődött, holta után pedig az alvilági lelkek bosszúja várta. A holttest eltűnése, el nem temethetősége sajnos nem a távoli vagy a közelmúlt jellemzője. A XX. századi ember fájdalmának egyik legnehezebben leküzdhető, nem is leküzdhető, sőt mind a mai napig élő élménye az eltűnt holtak tömege, a tömegsírokba temetettek személytelensége, a kihantolások, azonosítások borzalma, a test vagy a tetem méltó temetésének és elsiratásának, az emlék megőrzésének lehetősége vagy lehetetlensége. Ez századunk eleven aktualitása, és nemcsak a messzi tájakon vagy a háború dúlta szomszédságban, hanem itthon is. Tisztelt Ház! A legfontosabb fogal mak lényegének összefoglalása megmutatja, hogy most olyan törvénytervezet fekszik a Ház előtt, amelynek témája önmagában is törvény. A halál természeti törvény, a gyász, a kegyelet, a temetés erkölcsi, emberi törvény, ezek együtt pedig az ember sorsának tö rvényét határozzák meg. A temetési, a kegyeleti kultúra tehát az élet és a halál, egyén és közösség, racionalitás és irracionalitás, szokás és törvény, hagyomány és törvényi szabályozás integrált megjelenése. Mindig az volt; akkor is, amikor nem beszéltünk róla. Ezért is az e kultúrával foglalkozó törvénytervezet vitája, végső formába öntése minden figyelmet és erőfeszítést megérdemel. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet alapfogalmainak pontos értelmezéséhez lényegi lehetőséget biztosíthatna a teme tkezési kultúra történeti áttekintése. Erre azonban itt nincsen mód, egyszerűen amiatt a szoros összefüggés miatt, hogy míg a temetkezés a kultúra egyik legősibb eleme, addig egyegy kultúra jellemzője a temetkezés is. Ez pedig azt jelenti, hogy a történet i áttekintés magának az emberi kultúrának az áttekintését kívánja. A megalit sírok, piramisok, barlangi temetkezések, halomsírok, kurgánok, sírhalmok, temetők százezer éves mélységek felé visznek, a művészetek létrejöttének a forrásai felé. A rituális csel ekvések, a szertartások a filozófia, a bölcselet, a vallások létrejöttére is utalnak és kifejezik azt. A néprajzkutatók is a születés, a házasság, a temetés szokásait vizsgálják elsősorban, mint a népi kultúra elsőrendű megjelenéseit. Mindennek elhagyását azért is sajnálnunk kell, mert bármilyen mélyre hatolunk a múltba, a temetkezésre vonatkozóan mindig jelenünkkel találkozunk. A koszorúk, a virrasztás, a láng, a tor, a gyásznak emberen - emberi testen vagy ruházaton - való megjelenítése sok ezer éves, min t ahogy a kopjafa is a messzi múltba visz és az emlékezést ma is képviseli, vagy mint ahogyan a temetési népszokásokban az ezeréves kereszténység mellett és ellenére a pogány kori lélekhit még századunkban is fellelhető. Tisztelt Ház! A temetkezésről és a temetőkről szóló hazai jogszabályozások a legutolsó fél évszázadban keletkezett dokumentumainak áttekintése a törvénytervezet mára és jövőre szóló lényegéhez vezet. Az 1947es XIX. törvény a szovjet katonai emlékművek és hősi temetők kegyeleti gondozása tá rgyában intézkedik, az 1949. törvény pedig az e célra szolgáló ingatlanoknak községi, városi tulajdonba vételéről határoz. Ezek tehát arra a történelmi tényre mutatnak rá, hogy új s
