Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 7 (70. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
2665 hallotta meg, amikor arról beszélt, hogy a kamatterheink lényegesen csökkennek, és ez nagyobb mozgásteret ad. Ezek a kamatterhek feltehetően azért csökkennek, mert az adósságállományunktól menet közben igyekeztünk megszabadulni. Majd folytatnám ott, ahol Braun képviselő úr abbahagyta. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Megadom a szót Rozgonyi Ernő képviselő úr nak, MIÉP. ROZGONYI ERNŐ (MIÉP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb elhangzott a tartalékok kérdése, hogy az anyagban van tartalék. Aztán elhangzott az is, hogy vajon a külföld megítélése milyen, mármint a külföldiek megítélése és ítélete Magyarországról. Ehhez szeretném hozzáfűzni a következőket: az anyag tartalékként kezeli, hogy tovább kell liberalizálni. Na de hát, tisztelt hölgyeim és uraim, mit? A föld következik? (Dr. Kis Zoltán: Az már elkelt!) Ja, ezért kell megutáltatni a magyar paraszttal, ugye? (Dr. Kis Zoltán: Az is megtörtént!) - a mezőgazdaságot és az állattenyészést. Aztán ilyen tartaléknak lehetne tekinteni - de erről nem ír az anyag - a barterkereskedelmet. Kérem, tudom, hogy ez egy retrográd nézet, nem is tartom olyan fontos ügynek, de az t nem értem, hogy miért kell erőnek erejével megakadályozni azt, hogy a felesleges készleteinket a barterkereskedelem útján értékesítjük. Azért nem értem ezt, mert a nálunknál ezerszerte gazdagabb Svájcnak, mondjuk, ez megéri, sőt mi több, még olyan közpon ti szervezete is van, amely a barterügyleteket bonyolítja. (12.00) Nekünk ez nem kell! Ezek szerint mi gazdagabbnak érezzük magunkat, mint Svájc! A harmadik tétel a külföldi megítélés. Kérem, tisztelt hölgyeim é s uraim, ha mi mindig csak arra figyelünk oda, hogy a globalizáció urainak, a monetaristáknak, az európai uniós kibiceknek feleljünk meg (Közbeszólások az MSZP soraiból: Jaj!) , és semmit nem törődünk azzal, hogy közben velünk, velünk, magyarokkal mi lesz, akkor nagyon nagy baj van, akkor ez a kormány nem magyar kormány. Ezt tessék tudomásul venni! (Zaj. - Közbeszólások: Hú! Akkor mi? Francia? Kínai? - Elmondtad az összes...) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Kétperces felszólalásra Mádi László képviselő úr k övetkezik, Fidesz. MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Több megjegyzés hangzott el, amivel kapcsolatosan szeretnék néhány észrevételt tenni. Nagy Sándor talán nem olvasta el elég figyelmesen a beterjesztett irányelveket, és a társadalombiztosítási já rulékok csökkentését - mint ahogy említettem is a beszédemben - 39 százalékról 25 százalékra kívánja négy év alatt a kormány csökkenteni. Ez, azt gondolom, jól összeillik a kormányprogrammal (Dr. Nagy Sándor bólogat.) , és ezt neki igazán tudnia kellene min t gazdasági ügyekben jártas embernek, ennek a szerepét, fontosságát és a gazdasági szereplők tekintetében eljátszott vagy meglévő fontosságát. A másik, ami a 7 százalékos növekedést illeti: 2002ben a felső megállapítás 6,5 százalékot fogalmaz meg, ez ninc s olyan nagyon messze a 7től, bárhogy is nézzük, a tízes számrendszerben. Ugyanakkor, ha mi nem vennénk azt figyelembe, hogy az elmúlt egy évben a külgazdasági folyamatok nem úgy alakultak, ahogy alakultak, akkor meg azzal vádolnának meg bennünket; tehát ha vemhes, akkor azért, ha nem vemhes, akkor azért. Kuncze Gábor képviselőtársam legalább megtisztelhetné annyival Braun Mártont, hogy a nevét rendesen, úgy ahogy ő használja, úgy mondja. (Kuncze Gábor: Ez kölcsönös! - Dr. Kis Zoltán Kuncze Gáborra mutatva : Ő meg Kunczesz volt!) De azt gondolom, hogy ez a normális vitához hozzátartozik. Itt tényleg vitatkozunk, és ez örömteli ugyanakkor, mert a kollektív bölcsesség esetleg használhat. Hangzanak el tényleg olyan észrevételek, amelyeket meg kell fontolni. Én például a
