Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 7 (70. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a környezetvédelmi bizottság alelnöke, a bizottság előadója:
2636 sz ázalékkal nőhetnek a reálbérek a közszférában. Úgy gondoljuk, ez szintén veszélyes tendencia, hiszen gyakorlatilag a közszféra kiürüléséhez, a jó szakembereknek az erről a területről való eltávozásához vezet, és tovább növeli azt a különbséget, ami már mos t is elfogadhatatlan. A negyedik problémakör, amely a bizottság ülésén felmerült, tulajdonképpen a költségvetés folyamatos hiánya. Természetesen tudjuk, hogy egyik napról a másikra nem lehet csodát tenni, de többen megfogalmazták, hogy az a 10,5 milliárd d olláros hiány, amely a következő néhány év során felhalmozódik, már súrolja azt a bizonyos veszélyes határt, amely a költségvetést gyakorlatilag meg is ingathatja, ha valami komolyabb probléma létrejön. Végül a jövő esztendő vonatkozásában szeretném megfog almazni a bizottsági ülésen elhangzottakat. Sajnálatos módon nem kaptunk a kérdéseinkre választ, felmerült ugyanis a bizottság ülésén, hogy a 2000. esztendőben a közösségi fogyasztás tekintetében jelentős visszalépés van betervezve, de hogy ennek mi az oka , arra a Pénzügyminisztérium jelen lévő szakértői nem tudtak választ adni. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tehát a foglalkoztatási bizottság kisebbségi véleményeként azt szeretném leszögezni, és azért nem tudtuk támogatni ezt a javaslatot, mert úgy gondolj uk, hogy ha a parlament most ezt a tervezetet elfogadja, akkor gyakorlatilag beszűkíti az éves költségvetési viták mozgásterét, és olyan helyzetbe hozza a képviselőtársaimat, hogy ha szeretnének valamely területre prioritásokat átcsoportosítani, akkor erre a következő évben nem lesz módjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót TuriKovács Béla úrnak, a környezetvédelmi bizottság alelnökének, a bizottság előadójának. DR. TURIKOVÁCS BÉL A , a környezetvédelmi bizottság alelnöke, a bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. A környezetvédelmi bizottság különösen fontosnak tartja azt a helyzetet és körülményt, amelyet itt már többen méltattak, nevezetesen, hogy nem egy év időtartamra, ha nem hosszabb időtartamra lehet előre gondolkodni és tervezni. A környezetvédelem területén olyan mértékű a lemaradás, amely egyéves távlat tekintetében szinte nem is kezelhető. Nyilvánvaló, hogy ehhez hosszabb távon és jelentős források szükségesek. Ezek a források azonban a környezetvédők megosztott voltaként, úgy gondolom - és ebben nem lehet egységes álláspontot közvetíteni , egyértelműen nem terhelhetők vissza közvetlenül a lakosságra. Az adók formájában megjelenő ilyen természetű megoldások nézetem sz erint nem támogathatók. Ezért a környezetvédelmi bizottság meggyőződése, hogy a környezeti szennyeződés megjelenése helyén, tehát ott, ahol ezek a környezetszennyeződések bekövetkeznek, ott kell azoknak a forrásoknak is megjelennie, amelyek a környezetszen nyezést megszüntetik, illetve a helyzetet megváltoztatják. Van még egy ki nem aknázott és nézetünk szerint a jövőre nézve nagyon fontos forrás, ez pediglen az uniós területekről hozzánk beérkezhető - mert eddig nem érkeztek be - támogatások, a támogatásokn ak az az igénybevétele, ami lehetővé tenné az elmozdulást a jelenlegi nagyon nehéz helyzetből. Azt hiszem, nem kell ecsetelni, hogy az uniós csatlakozás vonatkozásában a környezetvédelem területén vagyunk a legnehezebb helyzetben. Ezen a területen olyan kö rülmények vannak, hogy itt nézetem szerint mindenképpen kénytelenek leszünk bizonyos kérdésekben derogációs kéréssel előállni. De hogy mekkora ez a kérés és milyen nagy területet érint, egyáltalán nem mindegy a csatlakozásunk szempontjából! Ezért meggyőződ ésem szerint abban egységes a környezetvédők tábora, hogy a hároméves időszakon belül kiemelten kell kezelni ezt a területet. Ennek hiányában ugyanis az elért eredményeinket nem fogják olyan mértékben értékelni, amilyen mértékben ezt mi szeretnénk, hogy el fogadják. A nemzetközi kapcsolatokon belül is érezhető az, hogy egyértelműen fontosnak tartják
