Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
2562 ellátásáról kell folyamatosan gondoskodni. A törvé nymódosítással érintett társadalmi csoportok, az idősebb személyek, a fogyatékos személyek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, a hajléktalan személyek több szempontból is kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ennek csökkentése érdekében az államnak feltétl en kötelezettsége, hogy erősítse az intézményi keretek között élő személyek jogbiztonságát, hogy bizalmat ébresszen a szolgáltatások iránt, és deklarálja, hogy az ellátottak számára szabad a választás lehetősége a szociális ellátások igénybevételére. Emell ett segíteni kell a családokat abban, hogy a szükségletekhez jobban alkalmazkodó, akár egyéni igényeket is teljesíteni képes intézményrendszer gondoskodjon hozzátartozóikról. Ezen elvárásoknak való megfelelés rendkívül nehéz feladat elé állítja az intézmén yeket, a fenntartó önkormányzatokat és a szakmai irányítást. Meg kell osztani a felelősséget a szervezetek között, hogy együttesen, egymást erősítve sikerüljön előrelépni, minden szereplő saját szaktudását felhasználva a közös munkában. Tisztelt Képviselőt ársaim! Olyan szociális intézményrendszer megteremtése a célunk, amelyben az egyének igényeinek, szükségleteinek megfelelően egymásra épülve működnek az egyes ellátási formák. Amíg a gondozás otthoni, családi környezetben elégséges, addig mindent el kell k övetni, hogy ne kerüljön sor indokolatlanul intézményi beutalásra. Ugyanakkor, ha már nem lehet megoldani családi környezetben a gondozást, akkor éppen az alapellátásban részt vevő szakemberek javaslatára intézményi elhelyezésre kell sort keríteni. Így az egyes ellátási szintek szervesen egymásra épülhetnek, a szakmai munka összhangja hatékonyabban valósulhat meg. Az intézményi ellátásokkal, szolgáltatásokkal kapcsolatban egyértelműen le kell bontani bizonyos előítéleteket, amelyek arra vonatkoznak, hogy a szociális intézményekbe olyan személyek kerülnek be, akikre nincs szükség már a családban, akik nem hasznos tagjai a társadalomnak. Ez alapvető tévedés. A szolgáltatások szervezésében előtérbe kell helyezni a családdal való együttműködést, a folyamatos kap csolattartást az intézményben elhelyezett személy állapotának, helyzetének javítását. Az intézményeknek elsősorban abban kell segíteni a családokat, hogy olyan szolgáltatásokat biztosítsanak szakszerűen, amelyek családi környezetben nem valósíthatók meg. T ehermentesíteniük kell a családokat a folyamatos ápolás, szakszerű gondozás kötelezettsége alól, azonban az intézmények falai nem szigetelhetik el a hozzátartozókat egymástól. Arra kell törekedniük, hogy a jó, folyamatos kapcsolattartás lehetősége fennmara djon, hogy a hozzátartozók közötti kapcsolat ne szakadjon meg. Az egyik legfontosabb változás 1993 óta, hogy a civil szektor jelenléte megerősödött. Ma már az intézményi ellátások több mint 20 százalékát biztosítják, különösen erő teljesen vannak jelen az időskorúak és a hajléktalanok ellátása területén. Éppen ezért az intézményrendszer átalakítása során minden eddiginél erősebben kell törekedni a szolgáltatási jelleg erősítésére, a választhatóság megteremtésére. Könnyebb közelíteni egymáshoz a civil és állami szektor által nyújtott szolgáltatásokat, ha megnyitjuk a szabad intézményválasztás rendszerét az önkormányzati fenntartású intézményekben is. Az országban működő körülbelül 700 szociális intézmény közötti választási alternatíva akkor valósulhat meg, ha az állami, önkormányzati fenntartású intézmények esetében is lebontjuk a szigorú és helyenként indokolatlan beutalási szabályokat, s ezzel párhuzamosan az önkormányzatok ellátási kötelezettségét, valamint a civil szervezetek által fenntartott intézmények szigorúbb ellenőrzésének rendszerét közelítjük egymáshoz. (9.10) A törvénytervezetben szereplő beutalási rendszer átalakítására vonatkozó szabályok ennek a folyamatnak az első lépését jelentik. Az átmeneti intézmények és főleg a ki sebb települések, városok által fenntartott szociális intézmények esetében megváltozik a beutalás rendje azzal, hogy az intézményvezető dönthet az intézménybe történő felvételről. A törvénytervezet szerint az átmeneti intézményeknél a törvény erejénél fogv a az intézményvezető dönthetne a beutalásról, míg a tartós bentlakásos intézmények esetében, ha a fenntartó és beutaló szerv azonos, akkor a települési önkormányzat ezt a hatáskört átadhatja az intézményvezetőnek.
