Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 5 (68. szám) - A közterület-felügyeletről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: - ELNÖK (dr. Áder János): - ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP):
2526 végigmennek mint egyfajta szócsere - ilyen a "formaruha" és az "egyenruha" , akkor alig marad egykettő, amelyet támogatásra érdemesnek tartott az előterjesztő. Ezt azért sajnálom, mert végre egy olyan törvény született, amelyre, úgy érzem, mindenkine k szüksége volt. Valamilyen módon mindenki kapcsolatba fog kerülni vagy már került a meglévő közterületfelügyelőkkel, és széles társadalmi igényeket elégít és elégítene ki még jobban a törvény a módosító javaslatok elfogadása következtében. Az egyik módos ító javaslatom az ajánlás 14. pontjában szerepel, ahol a felügyelet és a felügyelő feladatát úgy terjesztettem volna ki, hogy külön kiemeltem volna - még egyszer mondom, nem támogatta senki sem - a kutyatartás írott szabályainak, valamint a járművek zaj- é s károsanyagkibocsátási előírásainak a betartását, illetve betartatását. Nevezetesen arról van szó - amint ezt az általános vitában is elmondtam , hogy sajnos minden napra jut most már egy szalagcímre érdemes, súlyos támadással végződött kutyasztori, ami nek a vége általában az, hogy a megtámadott személy kórházba vagy temetőbe kerül. A törvény végül is valamilyen módon utal arra, hogy a közterületfelügyelőnek van ilyetén feladata is, de miután ez a kutyaprobléma társadalmi méreteket ölt, érdemesnek tarto ttam kiemelni ezt a kérdéskört. Nem is a kutyatartás íratlan szabályainak a betartásáról beszélek - az intelligencia kérdése, ki hogyan közelít ehhez , de vannak az általában meglévő helyi ebrendeletben olyan írott szabályok, amelyeknek a törvényi szintű betartatására most jó alkalmat tudtunk volna nyújtani. A kutyatartásnak nemcsak a sétáltatás képezi a részét, hanem a kutya természetes szükségletének a közterületen való elintézése is. Arról van szó, ezt a reklámokból is tudjuk, hogy csak a fővárosban nap onta 30 tonna kutyagumi képződik - ezt országos szinten már 100 tonnákban mérhetjük , ami többnyire az aszfaltos közterületeken marad. Gondolom, minden képviselőtársamnak van ilyetén tapasztalata, nevezetesen, hogy belelépett ezekbe a maradékokba. Ha figy elembe vesszük az európai normákat, akkor külön bekezdést kellett volna szánni ennek a témának, nemhogy hallgatni róla! Ma még elképzelhetetlen Magyarországon, hogy a kutyatartók - akiket nagyban tisztelek, nekem is volt kutyám, és a kutyakiállítások állan dó látogatója vagyok - kis zacskóval, kis lapáttal mennek el sétálni, és ez egyáltalán nem tűnik nevetségesnek. Továbblépek, bár még egyszer mondom, hogy ez komoly probléma. Bízom benne, hogy valamilyen módon - legalábbis implicit módon - a közterületfelü gyelőknek ez mégis feladatuk lesz. A másik ilyen probléma, amelyet bővítésként bevettem ugyanebbe a pontba, a járművek zaj- és károsanyagkibocsátásának az ellenőrzése. Arról van szó, hogy ma a stressz egyik fő kiváltó oka az állandó zajhatás, amelynek els ő számú előidézői a járművek. De nem is azok a járművek, amelyeket gyári állapotban, megfelelően karbantartva, üzemszerűen használnak, hanem azok, amelyeket gazdáik - elsősorban a fiatalokról és azok mopedjeiről beszélek - teljesen természetellenes módon h asználnak; a kipufogódobot szétszerelik, és többnyire éjnek évadján, a közterületet versenypályának használva, zavarják a pihenni vágyókat. A magam részéről úgy gondolom, hogy a közterületfelügyelőknek, ha már amúgy is adtunk egyfajta közlekedésfelügyelő i jogkört - ez később a kerékbilincselés kapcsán elő is jön , ha már a tilosban parkolást külön kiemeltük, akkor a feltűnően nagy zajjal való közlekedés megszűrését is a feladatukká tenném. Ami pedig a károsanyagkibocsátást illeti, azt hiszem, ennek a kö zvetlen egészségkárosító hatását nem kell senkinek ecsetelni. Ha szó szerint veszem a törvény szövegét, akkor egy igen nagy füsttel közlekedő személyautót, autóbuszt vagy teherautót a törvény betűjénél fogva nem biztos, hogy a közterületfelügyelőnek kötel ezően meg kell állítania. A másik oldal, hogy mondjuk, a füst tartós beszívása nyomán hány ezren mennek migrénes panaszokkal táppénzre - nem hiszem, hogy ezt valaki is vizsgálta, pedig megérné. Ennek a zajnak a mérése egy nagyon egyszerű műszerrel volna le hetséges, tehát úgy gondolom, hogy a közterületfelügyelő menetfelszerelését azért annyira nem terhelte volna meg egy hordozható zajmérő.
