Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 4 (67. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
2429 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Több mint három hónapig folyt a Ház előtt a munka törvénykönyve módosításával kapcsolatos javaslat általános és r észletes vitája. Ennek során ellenzéki képviselők részéről számos bírálat hangzott el, melyekre most válaszolni szeretnék. Először: szinte minden ellenzéki képviselőtársam részéről felvetődött, mint az egyik legnegatívabb elem, az előzetes érdekegyeztetés elmaradása. Ezzel kapcsolatban számos alkalommal, számos helyen elmondtuk, az érdekegyeztetés nem a kormány hibája miatt maradt el, már amennyiben elmaradt. Szeretném ezt e helyen is kiemelni, hogy a kormány a maga részéről mindvégig kész volt a szakszerve zetekkel való párbeszédre, és nem a kormány, hanem a szakszervezetek képviselői vonultak ki az Érdekegyeztető Tanács decemberi üléséről. A kormány tárgyalási készségét és hajlandóságát bizonyítja az is, hogy jobb meggyőződése ellenére - hisz meg vagyunk gy őződve arról, hogy a javaslatok jók és támogatásra érdemesek , tehát jobb meggyőződésünk ellenére a javaslat beterjesztését követően felajánlottuk, hogy a parlamenti vita megkezdéséig folyjanak további tárgyalások a szociális partnerek között. Jóllehet er re a kezdeményezésre választ sem kapott a szakszervezetek részéről, a kormány mégis kérte a törvényjavaslat részletes vitájának elhalasztását annak érdekében, hogy a szakszervezetekkel, illetve a munkáltatók képviselőivel eredményes tárgyalásokat folytatha ssunk. Sajnálattal kell elmondanom, hogy a kormány a tárgyalásokat lezáró megállapodást a maga részéről az előre megszabott határidőn belül aláírta, míg a szakszervezetek erre nem voltak hajlandók. Mindezek alapján úgy ítéljük meg, a kormányt nem terheli s emmiféle felelősség azért, hogy a javaslattal kapcsolatban nem folytak eredményes tárgyalások. Másodszor: ugyancsak minden ellenzéki felszólaló elmondta, hogy a javaslat egyoldalú, kizárólag a munkáltatók számára kedvez. A javaslat ezek szerint egyértelműe n munkavállalóellenes lenne. Ezzel összefüggésben azt szeretném elmondani, hogy a törvénynek olyan módosítását, amely megakadályozza azt, hogy valamely munkavállaló egy szabállyal visszaéljen, még nem lehet feltétlenül munkavállalóellenesnek minősíteni. A pozícióromlás és a jogfosztás között ez esetben lényeges különbség van, a kiskapu bezárása kétségkívül ront a munkavállaló érdekérvényesítő pozícióján, ám jogfosztásként nem fogható fel. Az említett általános ellenzéki vélekedéssel szemben engedjék meg, hogy a javaslatból néhány olyan elemet emeljek ki, amely megítélésünk szerint kifejezetten a munkavállalók helyzetét javítja. A hatályos szabályozáshoz képest a javaslat kifejezetten megtiltja, hogy a munkáltató rendes felmondását a munkavállalóval a felmo ndási tilalomra okot adó körülmény fennállása alatt - lehet szó betegségről, terhességről, kisgyermek vagy közeli hozzátartozó ápolásáról - a felmondást közölje. A 15, illetve 30 napot meghaladó felmondási tilalom esetén a felmondási idő az ilyen dolgozók esetében újabb 15, illetve 30 nappal meghosszabbodik. Jelenleg a további munkaviszonyban - korábbi elnevezéssel másod- vagy mellékfoglalkozásban - alkalmazott munkavállalók számára a javaslat a főállású munkavállalók helyzetével azonos jogállást teremt. Íg y a hatályos szabályozástól eltérően őket is megilleti a felmondási védelem, részükre is jár végkielégítés. A javaslat elfogadása esetén a jogellenes munkáltatói munkaviszony megszüntetése esetén a munkáltató a jogsértés súlyához és a jogsérelmet szenvedő dolgozó helyzetéhez igazodó büntetést köteles fizetni, míg a jelenlegi szabályozás kizárólag csak a nagy jövedelmű munkavállalók számára volt kedvező. Eredménynek tekintjük azt is, hogy a javaslat kifejezetten előírja a munkáltatók számára a munkaidővel ka pcsolatos adatok nyilvántartását. Ez megteremti annak lehetőségét, hogy a munkaügyi felügyelőség az eddiginél hatékonyabban ellenőrizze a munkatörvénykönyv munkaidőre vonatkozó szabályainak betartását. Az általános megjegyzéseket követően néhány nagyobb je lentőségű és vitatott kérdésről külön is szólnék.
