Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 4 (67. szám) - A mezőgazdasági bizottság jelentése Gráf József (MSZP) a gazdasági miniszterhez intézett "Szükség van-e a mezőgazdaság nehéziparára, túlélik-e a válságot a húsipari cégek?" címmel benyújtott interpellációjáról - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
2378 Még egy hibája van az ön által tett intézkedéseknek: a megszabott irányár alacsony; nevezetesen, annyiért nem lehet előállítani az élő sertést, mint amennyi az irányár. A másik dolog az, hogy ettől való eltérés esetén, akár mí nusz hat, akár plusz hat forint esetén a költségvetés zsebébe kell nyúlni. Tehát a költségvetésnek ez pénzébe kerül, anélkül, hogy a tényleges hatékonyságát kifejtené. Ilyenképpen megállapíthatjuk, hogy használja a költségvetés pénzét, pazarló módon és ané lkül, hogy ténylegesen a termelőn segítene. Éppen ezért nem lehet elfogadni a válaszát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Kis Zoltán úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban kínos, ha valaki ugyanazokkal az érvekkel szembesül, amelyeket korábban éveken keresztül számon kért másik padsorból, mint ahogy teszi azt Torgyán József úr. Bár jelen pillanatban koalíció s egyeztetése fontosabb annál, mint hogy a gazdák sertései eladhatóak leszneke majd a piacon, és miből fognak megélni. (Dr. Torgyán József dr. Varga Istvánnal beszélget. - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) De úgy tű nik, ez sem zavarja, úgyhogy én türelemmel várok. Valóban, különbség van a patakvér rózsadombi folyatása és a mai magyar valóság között. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Köszönöm, miniszter úr, hogy megtisztel figyelmével. Örömmel hallom a válaszá ból, hogy megállapítja azt, amit korábban nagyon keményen bírált, nevezetesen, hogy Magyarországon a beérkező import semmiben nem befolyásolja a magyar piac ellátását. Emlékszem azokra a vehemens felszólalásokra, amikor ön különböző bizonylatokat mutatott ukrán és szlovák beszállításokról, kérve, hogy ezeket azonnal vizsgáljuk ki, ugyanis mérhetetlen mennyiségű sertéshús érkezik az országba, és immáron 195 forint kilónként a sertés ára. Régi szép idők, amikor még 195 forintért sírtunk itt a parlamentben! Mo st 130, esetleg 140, de az már jó árnak mondható, nyilván az előállítási költségek ennek többszörösét teszik ki. Tehát egyben megegyezünk: az import ezt az árdömpinget, ami lefelé mozgatta az árakat, nem befolyásolja. A másik komoly megállapítás, aminek úg yszintén örülök, bár 1997ben sokkal jobban vette volna ki magát, amikor azt mondja, hogy a gazdák ne adják oda számla nélkül ezeket az állatokat, csinálják meg a regisztrációt, csináltassák meg a minősítést, és valamennyi vágóhíd ellenőrzésre kerül. 1997ben a traktoros blokád idején önök zászlóval meneteltek, hogy ilyen adminisztrációra a magyar parasztot nem fogjuk rákényszeríteni, milyen alapon akarunk beavatkozni azon piaci mozgásokba, ami a vágást és a felvásárlást irányítja. (14.50) Én akkor is figye lmeztettem, hogy addig, amíg nem lesz rend az agrárirányításban, addig, amíg nem váltjuk ki támogatással és kedvezményekkel, valamint szigorú büntetésekkel azokat a feketézőket, azokat a piaczavaró tényezőket, amelybe a borhamisítástól az olajszőkítésen ke resztül a zugvágóhidak fenntartásáig mindenki beletartozik, és addig, amíg állami támogatást adunk ahhoz, hogy 250 ezer forint alatt tartjuk a kistermelőt, és ehhez direkt még a szabályokkal is ösztönözzük őket, hogy ne kérjen számlát, ne vallja be, hogy m ennyi volt az árbevétele, maradjon meg egy minimális bevételi szinten, így nem kell egymással foglalkoznunk, nyilván ez az állami költségvetést is kíméli - pár százezer ember meg itt szép csendesen tönkremegy, de nyilván politikailag sokkal jobban hangzik az, hogy barátaim, mindenki azt termel, amit akar, aztán az állam bácsi majd odaáll és fölvásárol. És most kiderül, hogy az intervenciós alap üres - sajnos üres! Áthúzódó tételek miatt; ugye tudjuk, hogy az előző évből 12 milliárd csak a búzából, ami áthúz ódó tétel, 17 milliárd az egyéb piacra jutási támogatások áthúzódása, mert már akkor is úgy kellett továbbadni az árun, ár alatt, óriási állami támogatással, ami a nemzetközi, szabályozott agrárpiaci rendtartással ellentétes volt, amiért időnként a WTO szo kott is szólni, hogy túl magas támogatást adunk. Agyontámogatjuk
