Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 3 (66. szám) - A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PERLAKI JENŐ (Fidesz):
2297 Ha egy vállalkozásból valaki eltávozik egy kisebb vállalkozáshoz, és két pályázatot nyújtanak be, és verseny van... - mi v ersenyt akarunk, a közbeszerzésnél a hatékonyság akkor valósulhat meg, ha verseny alakul ki az ajánlattévők között! Most valakit csak azért kizárni... - és nemcsak a hídépítésről szól a közbeszerzés, hanem úgy, ahogy a képviselő asszony mondta, itt százmil liárdos nagyságrendről van szó, benne kicsi és nagy ügyek egyformán szerepelnek. Úgy érzem tehát, hogy semmiféle simli nem valósul meg, mert csak arról van szó - ha az ön példáját venném, a hídépítést , hogy ha valakiről kiderül, hogy előtte "n" évig dolg ozott egy nagyvállalkozásban, és mondjuk, részt vett az Erzsébethíd tervezésében, és ezt ma egy másik vállalkozásban teszi, bizony mondhassa ki, ha ezt bizonyítja tudja, hogy akkor neki fontos szerepe volt az adott vállalkozásban. De vehetünk egyszerű szo ftverkérdéseket vagy sok minden mást. Azt hiszem, hogy ezek a jogosítványok, ezek az eredmények, ezek a sikerek valahol mindig egy személyhez is kötődnek, nemcsak egy adott vállalkozáshoz. Messzemenőn egyetértek Csiha képviselő asszonnyal abban - ezt más t örvények kapcsán is elmondtam , hogy mivel a magyar vállalkozások elég rövid időre tekinthetnek vissza nagy számban, és nekünk 2004ig van lehetőségünk, ezért érdekes számukra még ez a hátralévő néhány év is, hogy megerősödjenek, izmosodjanak, és részt tu djanak venni ebben a versenyben. Pont a közbeszerzési piacról, ami egy nagy piac, nem lenne jó kizárnunk őket! A másik kérdés az - azt hiszem, ebben szeretném a képviselő urat meggyőzni , hogy ha a kamarai törvény megváltozik, ahogy ezt önök tervezik - me rt én úgy látom, hogy ön is már megelőlegezte, hogy megszűnik a kötelező kamarai tagság , akkor sok törvényt kell módosítani, nem egyet, sok kapcsolódó törvényt. Azt hiszem, ma az a hatályos, hogy kötelező kamarai tagság van, tehát ezt a törvényt a mai ál lapotokra készítjük, így ennek benne kellene lennie, mert a kamarai tagdíj ma adók módjára behajtandó tartozás. Még továbbmegyek: nem akarom itt lefolytatni a kamarai törvény vitáját, de tessék végiggondolni, képviselő úr: ebből a díjból ma közfeladatokat finanszíroznak! Ha ezt kivesszük, akkor az azt jelenti, hogy eltűrjük, hogy valaki nem járul hozzá a közfeladatok finanszírozásához, de mellette a közbeszerzési eljárásban egyébként részt vehet. Azt hiszem tehát, hogy ennek a módosításnak itt helye van. Az előző hozzászólásomban külön ezért nem beszéltem erről, mert azt gondoltam, hogy a képviselő asszony gondolatai elegendőek lesznek. (20.10) Tehát mindenképpen azt kérem tisztelettel, hogy ezt mérlegelje ön is, és erre kérem az államtitkár urat is, hogy mo st hagyjuk bent. Ha megváltozik a törvény, akkor majd ezt is fel kell sorolni a módosított törvények listáján. Bízom benne, hogy nem ez lesz az egyetlen érv, amiért önök hozzá akarnak nyúlni a kamarai törvényhez, hogy megszűnjék a kötelező kamarai tagság. Ha már nálam van a szó - elnök úr, ezért mondtam azt, hogy hosszabban fogok szólni , van itt még egy nagy csomag, a 47., 48., 49., 50., 51., 52., 53. számú indítványok csomagja, amelyhez a gazdasági bizottság fog benyújtani egy módosító indítványt. Ennek az a lényege, hogy igenis fontosnak tartjuk azt, hogy meg kell jelölni az alvállalkozót. Úgy néz ki, hogy a bizottságban ebben a kérdésben 10 százalékos mérték körül alakult ki konszenzus. Itt most csak megint arra kérném az államtitkár urat, hogy majd leg yenek tekintettel arra a gazdasági bizottsági módosító indítványra. Ez rossz, mert olyasmiről beszélünk, ami még nincs bent, de lesz egy ilyen, mert ezt megbeszéltük, és a kormánypárti és az ellenzéki képviselők egyaránt egyetértettek ezzel a bizottsági mó dosítóval. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Perlaki Jenő úrnak. PERLAKI JENŐ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Lehet, hogy gyorsabban kell beszélnem, hogy a két perc elegendő legyen, de igyekszem nem túllép ni a két percet.
