Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 3 (66. szám) - Az Európa Tanács megalakulásának 50. évfordulója alkalmából című politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
2283 események azt bizonyítják, hogy ezt a lelkiismereti szerepet megtartotta, egyre inkább növeli, és reményeink szerint be tudja tölteni a jövőben is azt a lelkiismereti szerepet, amelyet nagy elismerések közepette szerzett meg az elmúlt időszakban. Az SZDSZ frakciója mindig is nagyra értékelte ezt a szerepet. Lehetőség szerint mindig is igyekezett olyan képviselőket küldeni, akik teljesíteni tudták ezt a feladatot, azok mellett az alapvető emberi jogi, de mokráciát elősegítő lépések és kérdések képviselete mellett, amelyek Európa legnagyobb parlamenti közgyűlését megilletik, hiszen az említett feladatok mellett egyéb olyan kérdésekkel - gazdasági, környezetvédelmi és számos, az emberi jogokkal is összefüggő kérdéssel - foglalkozott, és a magyar képviselők ebből is kivették részüket, amelyek a következő időszakban meghatározóak lesznek az Európai Unióval való kapcsolat kiépítésében is. A fentiek jegyében messzemenően szeretném támogatni az említett, előttünk fekvő nyilatkozatot, és kérem képviselőtársaimat ennek elfogadására. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szólásra következik Kelemen András úr, az MDF képviselője. Megadom a szót. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztel t Ház! Az MDF örömmel emlékszik arra, hogy az Antallkormány kérte és érte el Magyarországnak az Európa Tanács szervezetében való tagságát. Számunkra az Európa tanácsi részvétel történelmi tapasztalataink fényében különösen fontos. Trianon óta a magyar nem zet létében elkötelezett minden nemzetközi tevékenységben a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatosan. (19.00) Tudjuk, hogy az első világháború után az utódállamok többségi népeinek megadott önrendelkezési jog egyoldalúságát kisebbségvé delmi rendszerek életbe léptetésével kísérelték meg a nagyhatalmak ellensúlyozni, hiszen az önrendelkezésből jelentős néprészek, népcsoportok maradtak kizárva, többek között az utódállamok magyarsága. Fölmérték ugyanis, hogy az európai stabilitás fenntartá sához erre pótolhatatlan szükség lesz a kialakított új államhatárok mellett. Ugyanakkor azonban mindvégig érezhető volt az erős ellenérdekeltség. Például már 1919ben elutasították a japán delegáció javaslatát, mely szerint a Nemzetek Szövetsége egységokmá nyának preambulumában kerüljön említésre az az elv, hogy minden állam egyenjogú és polgárai egyenlő elbánásra tarthatnak igényt állampolgárságra és bőrszínre való tekintet nélkül. Ugyanígy elutasították az 1925ös litván kezdeményezést is, amely a Népszöve tség keretén belül javasolta, hogy kidolgozásra kerüljön egy általános kisebbségvédelmi egyezmény. A Népszövetséghez érkező kisebbségi panaszok sorsa rámutatott a rendszer elégtelen hatékonyságára. A kisebbségvédelem kérdését azonban, úgy tűnt, hogy végkép p lejáratja az a második világháborús tapasztalat, hogy a nemzeti szocializmus - kihasználva a meglevő igazságtalanságokat - erőszakos megoldásokat propagált, és birodalmi hódításra használta föl a meglevő ellentéteket. Talán ez is volt az oka annak, hogy a második világháború után az ember személyi jogainak előtérbe kerülésével párhuzamosan az a vélemény alakult ki, hogy az államok korábbi kötelességei kisebbségeikkel kapcsolatban megszűntek. Az 1948. december 10én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilat kozatából a korábbi tervezettel ellentétben végül is kimaradt a kisebbségvédelemre vonatkozó cikkely. Közvetetten az erőszakos kitelepítéseket, lakosságcseréket is igazolta az a felfogás, amely szerint a Magyarországról, Lengyelországból és Csehszlovákiábó l kitelepített nemzeti kisebbségi csoportok a továbbiakban már nem védendő személyek, hiszen a nevezett államoknak nem állampolgárai többé. A későbbi években enyhült az ezzel kapcsolatos álláspont, de igazából változást a szocialista blokk felbomlása hozot t. Áttörésnek tekinthető, hogy az Európai Közösségek Tanácsa 1991. december 6ai nyilatkozatában az alakuló új államoktól megkívánta a nemzeti kisebbségi jogok
