Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 3 (66. szám) - Nelson Mandela, a Dél-Afrikai Köztársaság elnöke beszédének magyar nyelvű hiteles fordítása - NELSON MANDELA, a Dél-Afrikai Köztársaság elnökének felszólalása a Magyar Országgyűlésben:
2250 korrupció, munkanélküliség és AIDS, azok a remények, amelyekben Önök osztoztak velünk, valósággá válnak. Az elnyomó és megkülönböztető törvényeket kisöpörtük . Népünk soraiból szó szerint milliók, különösen a legszegényebbek, érezték azon kormányprogramok hatását, amelyek célja olyan alapszolgáltatások nyújtása, mint a tiszta víz, rendes lakás és egészségügyi ellátás, villanyáram és telefon. E változásokat az t ette lehetővé, hogy népünk egységes, nemzetünk békét élvez, és együttműködik Afrika déli részében lévő szomszédainkkal, földrészünk országaival és az egész nemzetközi közösséggel. A társadalmakon belül és a nemzetek között az, hogy bármelyikünk elérhesse i deáljait, attól függ, hogy mások is elérike ugyanezeket az ideálokat. Bármi történjék is a társadalom valamelyik részében vagy valamelyik országban, hatással van a többiekre. A nemzetközi pénzügyi zűrzavar újabb korszaka megmutatta, milyen messze terjedh etnek egy országon belüli gazdasági nehézségek hatásai. Még ha ezt a hatást enyhíthetik is az egészséges gazdasági alapok, amilyeneket a mi gazdaságaink is élveznek, egyik gazdaság sem sérthetetlen. És igaz marad, hogy a legsúlyosabb teher a gyengébb és sz egényebb nemzetekre hárul. Az erőszakos konfliktusok hatásaitól sem tudjuk elszigetelni magunkat. Történjék akár Afrikában, akár Európában, az egyik országban zajló konfliktus könnyen destabilizálhat egy egész térséget, és még szélesebb körben fenyegetheti a békét, stabilitást és virágzást. Manapság nem lehetünk Magyarországon anélkül, hogy a balkáni fejlemények fölött érzett aggodalmunk ne mélyülne el még inkább. Minden konfliktus elér egy olyan pontot, ahol már egyik oldalnak sincs abszolút igaza. Még mes sziről is csak mélyen felkavarhatnak bennünket azok a képek, amelyeket a televízióban látunk az etnikai tisztogatások és az emberi jogok megsértésének ártatlan áldozatairól. Csak mélységesen aggódhatunk az erő alkalmazása láttán, amely nem veszi tekintetbe a konfliktusok kollektív megoldásáért felelős világszervezet jogkörét. Ezek az aggályok indítottak bennünket arra, hogy mindkét oldalt elítéljük, és támogassunk minden olyan erőfeszítést, amelyeket a tárgyalások útjára való visszatérés biztosítása érdekéb en tesznek a Koszovóval kapcsolatos problémák megoldására. Saját szerény tapasztalatunk megmutatta, hogy még a kiirthatatlannak látszó és nemzedékek tapasztalatában gyökerező problémákat is meg lehet oldani megbeszélés és tárgyalás útján. Közelebbről az a véleményünk, hogy ezt a válságot csak úgy lehet megoldani, ha — egyebek között — az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció elnökei leülnek egymással és tárgyalnak. Tisztelt Elnök Úr, E kérdéseket otthonról ilyen távol azért vetem fel, mert ebben a kölcsönh atásokkal teli világban, amelyben élünk, mindnyájan attól függünk, hogy fenntartsuk és erősítsük azokat a szervezeteket, amelyeket nemzetközi közösségként azért hoztunk létre, hogy előmozdítsuk a gazdasági igazságosságot és a konfliktusok békés megoldását. Azért is van ez, mert szabadságunkat olyanok támogatásával vívtuk ki — többek között az Önök támogatásával — , akik még annak ellenére is gondoltak ránk, hogy messze távol voltak a mi elnyomatásunktól és szenvedésünktől. Ennek eredményeként Magyarország és DélAfrika ma egyenlő partnerként viszonyulhat egymáshoz különböző régióinkban, hogy a mindkét nép javára váló gazdasági kapcsolatokat építse, és egymást erősítse a versengő világgazdaságban a siker érdekében. Tanulhatunk egymás tapasztalatából azon a t éren, hogyan biztosítsuk a demokratikus jogokat, amelyekért harcoltunk, és hogyan építsük a nemzeti egységet.
