Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 3 (66. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
2220 aggodalommal teszi fel a kérdést, hogy nem sodródhate bel e Magyarország maga is a konfliktusba. A kételyeket fokozzák az úgynevezett megfigyelési bizottságban az elmúlt hét péntekén történtek, amelyek - sajnálom, hogy ezt kell mondjam - megkérdőjelezték a miniszterelnök úr szavahihetőségét. Mindezek együtt arra késztették a Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportját, hogy támogassa a korlátlan repülőtérhasználatot engedélyező korábbi országgyűlési határozat módosítását, kizárva abból azt a lehetőséget, hogy magyar repülőtérről induló NATOgépek jugoszláv iai célpontokat támadjanak. Újra leszögezzük: ki kell zárni annak a lehetőségét is, hogy magyar területről szárazföldi támadó hadművelet induljon Jugoszlávia ellen, illetve hogy bárhonnan induló ilyen akcióban magyar harcoló alakulatok részt vegyenek. Örül ünk, hogy ebben teljes az egyetértés a kormány és miközöttünk. Változatlanul szükségesnek tartjuk - és azt hiszem Csurka István felszólalása ezt ismét megerősítette , hogy a kormány mindenkor, amikor ez szükséges, határolódjon el a területi követelések, a határmódosítások felvetésétől. Változatlanul szükségesnek tartjuk azt is, hogy a kormány kezdeményezően, a politikai rendezés érdekében lépjen fel a NATOn belül. Ez most azért is időszerű, mert többen, a vezető NATOországok politikusai és szakértők is v alamelyest jobb esélyt látnak a politikai rendezésre. Tisztelt Ház! Szeretném elkerülni, kizárni a félreértés és még inkább a félremagyarázás lehetőségét. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a Szocialista Párt álláspontjában van változás, hanem a helyzetben. Nem csökkenteni kívánjuk a NATO katonai akciójában való magyar részvételt, hanem az eddigi szinten tartani. (13.50) A továbblépés, a sodródás ellen vagyunk. Továbblépést mi a politikai rendezés előmozdításában szorgalmazunk. Köszönö m a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Napok óta hallhatunk, olvashatunk - elsősorban a legnagyobb ellenzéki párthoz tartozó képviselők tollából - olyan véleményeket, amelyek aggodalomra adnak okot. Egyre gyakrabban hallani a Szocialista Párthoz tartozók köre iből - nyilvánosan elmondott véleményekről beszélek , mintha figyelmen kívül hagynák azt a tényt, hogy ma Koszovóban népirtás folyik. Egyre gyakrabban hallani olyan véleményeket, mintha nem akarnának különbséget tenni Milosevics és a NATO között. Ez a kül önbségtétel pedig múlhatatlanul szükséges. Nem lehet a béke nevében egyszerre Milosevicset is és a NATOt is ugyanazzal a mércével mérni és megítélni. Ez olyan volna, mintha valaki a normandiai partraszállás idején Londonban egyszerre szervezett volna tünt etést a hitleri genocídium és a partra szálló szövetséges csapatok ellen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Ami ma Szerbia területén és a koszovói tartományban folyik, az barbárság! Embereket ölnek meg, családjaik szeme láttára lányokat és asszonyokat er őszakolnak meg, életek munkáját teszik tönkre egyetlen pillanat alatt, csak azért, mert a kiszemelt személy és áldozat más nemzetiséghez tartozik. Ez, kérem, nem egyszerűen barbárság, hanem ma már tudjuk: egy jól körvonalazott terv része, amit úgy hívnak - és ezt mind a szocialistáknak, mind a többi ellenzéki pártnak ajánlom figyelmébe, van rá történelmi kifejezés , hogy Endlösung. Ezt kell megállítanunk! A kérdés az, hogy ebben hajlandóak vagyunke valamilyen mértékig szerepet vállalni.
