Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 29 (65. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
2203 Végül nagyon fontos a magyar részvétel határainak a kijelölése, hiszen részben ez is okozza az emberek bizonytalanságát és félelmeit. E tekintetben a tegnapi napon egyetértés jött létr e a pártok között abban, hogy Magyarország törekvése az, hogy Magyarországról ne induljon szárazföldi támadó hadművelet, illetve magyar katona szárazföldi támadó hadműveletben Jugoszlávia területén ne vegyen részt. Mindez következik abból, tisztelt képvise lőtársaim, hogy szomszédos ország vagyunk, évtizedek múlva is szomszédos ország leszünk, és ennek a kapcsolatnak a két ország között rendeződnie kell majd. Másrészt következik abból a felelősségünkből, amelyet a Vajdaságban élő magyarokkal szemben kell vis elnünk, és egyébként amely felelősséggel játszanak a különböző határrevíziós törekvések, és éppen ezért kell, tisztelt képviselőtársaim, ezeket visszautasítanunk. Ahogy említettem tegnap a hatpárti tárgyaláson, e tekintetben valóban létrejött az egység, és ez a politikai egység fenntartható abban az esetben, ha folyamatosan megfelelő információkkal rendelkeznek a parlamenti pártok, illetve ha folyamatos egyeztetések vannak. A folyamatos egyeztetésről és a folyamatos informálásról is megszületett tegnap a me gállapodás. Azért fontos a politika egysége ezekben a kérdésekben, mert csak ez a kifelé megnyilvánuló egység képes arra, hogy Magyarország a NATO szervezeti keretein belül, de Magyarország helyzetéből fakadó sajátosságok figyelembevételével legyen képes k épviselni a legteljesebb mértékben hazánk érdekeit. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ részéről.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kíván senki sem. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Nagy Sándor frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót. DR. NAGY SÁNDOR (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Ezekben a napokban, hetekben a "béke" és a "háború" leggyakrabban használt szavainkká váltak. Reggeltől estig erről szólnak a híradások, és a fogalmak félelmeinkkel és reményeinkkel együtt a szokottnál is jobban befészkelték magukat a szívünkbe és az eszünkbe. Az ember már csak olyan, hogy mindig a nagyobb baj, a nagyobb veszély foglalkoztatja, amikor ösztönösen vagy tudatosan a problémákat, a teendőket rangsorolja. Most déli határainktól tapintható távolságra háború folyik. De vajon kellő oke ez arra, hogy saját belső békénk vagy békétlenségünk, nyugalmunk vagy nyugtalanságunk okairól ne szóljunk? A kérdésre lehetne akár igennel is válaszolni, ha az élet - a legnagyobb forgatókönyvíró - nem úgy alakítja, hogy erre a rendkívüli ülésre két nappal május 1je előtt kerül sor. Nem lehet megkerülni a kérdést, hog y vajon miről fog beszélni és miben fog reménykedni sok százezer ember, akik különféle ilyenkor szokásos rendezvényeken, találkozókon vesznek részt. Bizonyára nem kerülik meg a koszovói válság, a délszláv háború kérdését, és nem nehéz kitalálni, hogy a mag uk részéről azt szeretnék, ha mihamarabb béke lenne szomszédunkban. De nem a részvétlenséget fogja jelenteni, ha szó kerül belső békétlenségeink okairól is. Arról, hogy miért kell oktalanul, a szükséges mértéken túl is nélkülözni olyan embereknek, családok nak, akiknek nem emelték megfelelően a nyugdíját, a családi pótlékát, akik nem vehetik igénybe az adókedvezményt. Arról, hogy mit vétettek azok a közalkalmazottak, köztisztviselők, akik egy fillér béremelést nem kaptak, vagy ha kaptak is, csak olyan mérték ben, hogy egy szakmai műhibának is tekinthető adójogszabályváltoztatással a kézhez kapott keresetük kevesebb lett. Arról, hogy a szociális partnerek egyetértése nélkül hogyan alakítja át a kormány az érdekegyeztetést. Arról, hogy mindezek tetejében a szak szervezetek ellenében a munka törvénykönyvét is módosítja a kormány,
