Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 29 (65. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
2187 A polgári koalíció kormányát a térségről szerzett tapasztalatok és az elhúzódó tárgyalások is arra késztették, hogy alaposan átgondolja, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy a szomszédságunkban dúló konfliktus úgy rendeződjön, hogy közben hazánk polgárai és a vajdasági magyarok minél nagyobb biztonságot élvezzenek. Már októberben úgy láttuk, hogy mind a térség függetlenségének és stabilitásának biztosítása, mind a kirobbanóban lévő koszovói válság okán a lehető legjobb, amit tehetünk, az, hogy a visegrádi kezdeményezés keretében megsürgetjük Magyarország NATOcsatlakozását. Ezt, mint önök emlékezh etnek rá, meg is tettük. Így történt, hogy hazánk a tervezettnél hamarabb lett az északatlanti szövetség tagja. Az idő minket igazolt. Gyors NATOcsatlakozásunk miatt a háborús konfliktus kitörését már nem kiszolgáltatott módon, magányosan, hanem a létező legerősebb katonai szövetség egyenrangú tagjaként értük meg. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor a közelünkben csap be a villám, mindannyian megijedünk. Nem csoda, hogy Magyarország polgárai - a déli határrészen élők különösen is - aggódnak a NATOcsapások kimenetele és következményei miatt. Bizony, nem könnyű heteket és hónapokat élünk, de nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak: annál nagyobb biztonságban a mostani körülmények között, mint amiben vagyunk, nem lehetnénk. Emlékezzenek vissza, tisztelt k épviselőtársaim, már októberben úgy döntött a tisztelt Ház, hogy rendelkezésre bocsátjuk légterünket és repülőtereinket egy esetleges NATOakció számára. (9.10) Keserves vita és nehéz vívódás után a NATO teljes körű garanciája nélkül hoztuk meg akkor ezt a döntésünket. Tudom, hogy önök, parlamenti képviselők, jól ismerik az úgynevezett Washingtoni Szerződést, a NATO alapító okiratát. De minden magyar családnak is tudnia kell, hogy ez a szerződés kimondja: ha bármelyik NATOtag területét támadás éri, akkor a zt úgy kell tekinteni az összes NATOtagnak, mintha a saját területét támadták volna meg. A NATO tehát haladéktalanul, azonnal és minden eszközzel megvéd minden szövetségest, így Magyarországot is, ha bajba kerül. Nem véletlen, hogy soha, sehol a NATO léte zése óta senki sem próbálkozott azzal, hogy bármely NATOtagországban élő polgárok biztonságát fenyegesse. Ma Magyarországot megtámadni olyan lenne, mintha valaki egyszerre üzenne hadat többek között az Amerikai Egyesült Államoknak, NagyBritanniának és Né metországnak. A NATOtagság megsürgetése volt tehát az első, amit meg kellett tennünk. Ez a szerencsés helyzet ma azt is eredményezi, hogy Magyarország képében a vajdasági magyarok komoly érdekképviselettel rendelkeznek az északatlanti szövetség tagjai kö zött. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A hétvégén Washingtonban az volt a legfontosabb célunk, hogy a nyugateurópai és északamerikai döntéshozók gondolatai közé a vajdasági magyarok ügyét megfelelő módon, kellő súllyal beillesszük. E célkitűzésünknek meg is feleltünk. Az összes megszületett dokumentum, amely érinti ezt a kérdést, az összes napvilágot látott nyilatkozat, amely ezzel az ügyel foglalkozik, kellő súllyal és megfelelő formában foglalkozik a Vajdasággal és a vajdasági magyarokkal. A vajdasági m agyarok helyzete még így is nehéz, de mégis összehasonlíthatatlanul könnyebb, hogy részesei vagyunk a NATOnak, mintha egy NATOn kívüli, magányos és gyenge Magyarországra számíthatnának csak anyaországként. Itt most egy erős NATOszövetséges Magyarország képviseli a vajdasági magyarok érdekét. Hölgyeim és Uraim! A koszovói helyzet alapos átgondolása azonban nem állhat meg azzal, hogy tagjai lettünk a NATOnak. Nyilvánvalóan az az érdekünk, nekünk magyaroknak különösen, hogy mielőbb rendeződjön az albán kis ebbség helyzete, mielőbb vége legyen a háborús konfliktusnak, mielőbb megkezdődjék az újjáépítés, megszülessen a rendezési terv, hogy minden visszatérjen a normális kerékvágásba. Mindehhez nekünk is hozzá kell járulnunk, nemcsak azért, mert tagjai vagyunk a NATOnak, hanem mert természetes emberi együttérzésünk is erre ösztönöz mindannyiunkat. Úgy kell elősegítenünk a mihamarabbi rendezést, hogy ne tegyünk kárt magunkban. Éppen ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, magyar katona és Magyarország nem vett részt, és nem is vesz részt támadó katonai akcióban. Amit mi tehetünk, az, hogy megkönnyítjük a katonai
