Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 16 (64. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. évi törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. évi törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP):
2178 Azonban ennél is lényegesebb, hogy az újkori felelősség megkerülhetetlen elve a vétkesség vagy legalábbis a felróhatóság, amely objektív felelősségi rendszerünk nélkülözhetetlen eleme. Célszerűtlen tovább elemeznem, hiszen a jogállami el veknek megfelelő hatályos magyar jogrendben és munkajogban egyedüli kivétel a leltárhiányért való anyagi felelősség ilyen szabályozása, amely nem is objektív, hanem jogi szempontból elképesztően abszolút felelősséget ír le. Néhány megjegyzést mégiscsak had d tegyek, bízva abban, hogy bár a foglalkoztatási bizottságban képviselőtársaink az indítványainkat elvetették, azonban úgy tűnik, valamilyen szabályozásra mégiscsak sor kerül, s talán a részletes vita lezárása ellenére bizottsági indítványként mégiscsak j avítani lehet a szabályozáson, ha már mindenképpen sor kerül erre. Úgy gondolom, mindenképpen tisztázni kellene a szabályozásban, mit is értünk egység alatt, ugyanis a kereskedelem nem egy munkaszervezetből áll, hanem boltokból, és úgy gondolom, közismert, hogy a leltározás is a boltokban folyik. Azt gondolom, a szabályozás, amennyiben erre mégis sor kerül, azt azért mindenképpen kimondhatná, hogy nem alkalmazható felelősség a munkavállalóval szemben, így leltárfelelősség sem, ha az egységben magánszemély m unkáltató vagy segítő családtagja, illetve gazdasági társaság tulajdonosa személyesen részt vesz a készlet kezelésében vagy készpénzfizetés esetén az ellenérték átvételében. Úgy gondolom, az egykét személyt foglalkoztató egységekben mégiscsak elképesztő l enne, ha a mai gyakorlatnak megfelelően a munkáltató, a tulajdonos, a családtag kezeli az árut, átveszi a pénzt, a leltárhiányt azonban mégis a munkavállalókkal szemben érvényesítené. Azt gondolom, egészen különös a leírt szövegnek az a része, amely a csop ortos leltárfelelősségi megállapodással foglalkozik. Nem gondolom, hogy a gyakorlatban érvényesíthető lenne egy olyan megállapodás, hogy a munkavállalóknak alá kellene írniuk valamilyen megbízást, a megbízott valamilyen módon valakivel aláírna egy megálla podást; vannak olyan munkavállalók, akik felelnek a leltárért, vannak olyanok, akik nem felelnek a leltárért, ezek egymással is megállapodást kötnek. Azt gondolom, a gyakorlatban ez egyáltalán nem valósítható meg. Nem hiszem, hogy elfogadható az az indoklá s, mely szerint mindenképpen szükség van a leltárfelelősségi megállapodás bevezetésére és ezzel a kollektív szerződések kiszorítására, tehát az az érv, hogy azért van erre szükség, mert nincs mindenütt kollektív szerződés. Úgy gondolom, az egykét személy t alkalmazó egységekben soha nem merült fel a szabályozás betartásának az az alapvető kritériuma, hogy bizony az árut szabályosan át kell venni, az árut szabályosan át kell adni, biztosítani kell az őrzés, az átvétel minden feltételét, méghozzá a munkáltat ónak. Ezekben az egységekben a tulajdonosok, a munkáltatók kibe járnak az üzletben, legyen szó áruról vagy legyen szó pénzről. Ugyancsak mód lenne - ha már mindenképpen szabályozásra van szükség - egy úgynevezett ágazati kollektív szerződésben rendezni az ügyet, szakszerű nyelven: több munkáltatóra kiterjedő kollektív megállapodásban, hiszen a szakma teljes egészében lefedett, és azt gondolom, ebben szakmai szabályokat is meg lehetne állapítani, és a szakma korábbi hagyományainak megfelelően lehetne az ügy et, nyilván a mi szempontunkból csak átmenetileg, de mégiscsak rendezni. Felhívom a figyelmet a következő ajánlatokra: még a gondatlan károkozás esetén is a ma hatályos munka törvénykönyve mindössze másfél havi keresetnek megfelelő kártérítést határoz meg, ezzel szemben az itt megismert szövegben hathavi kártérítéssel számolnának a jogalkotók. Azt gondolom, ez egészen elképesztő, és semmiképpen nem igaz az a korábban hangoztatott elv, miszerint a kollektív szerződéseket igenis erősíteni kellene, ugyanis kol lektív szerződést akkor van értelme kötni, ha abban további kiterjesztésre van lehetőség. Tehát azt gondolom, úgy kellene szabályozni, ha már mindenképpen szükség van rá, hogy a munka törvénykönyve kimondja, hogy a leltárhiányért - természetesen a megfelel ő körülmények között - kéthavi keresetnek megfelelő kártérítést állapít meg, a kollektív szerződésben ettől eltérően meg lehet állapodni négyhavi mértékben, illetve ágazati kollektív szerződésben, vagyis több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződésben h at hónapban lehetne megállapodni.
