Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 16 (64. szám) - A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ):
2136 hogy az építők mindenképpen kénytelenek lesznek megteremteni a beruházás visszatérülésének feltételeit. Magyarul: egy elég jelentős, a beruházás költségeit és a hasznot is tartalmazó kábeltelevíziós díjat fognak alkalmazni azokon a területeken, ahol a befektetéseiket elvégezték. A kérdés tehát úgy szól, hogy vajon eb ben a szabályozási formában a legcélszerűbbe ezen a területen biztosítani a versenyt. Szeretném felvillantani azt, ami a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy létezik további három szabályozási mód az Európai Unión belül. Az egyes országokban nem azonos m ódon történik a szabályozás. Az egyik a kényszereladási szabályozás. Ez azt tartalmazná, vagy azt tartalmazza, hogy például magyar viszonylatra lefordítva 2002ben, amikor lejár a vezetékes távközlési szolgáltatók koncessziós joga - tehát maga a koncesszió s szerződés és annak a tartalma nem, de a kizárólagos szolgáltatási része , ezzel egyidejűleg arra kötelezné például ez a szabályozás egy más megfogalmazásban a távközlési vezetékes vagy közcélú távközlési szolgáltatót, hogy értékesítse az általa megépíte tt hálózatot. Ez az elképzelés működik egyébként Németországban, ez folyik, gyakorlatilag már benne vannak a kényszereladás fázisában. Ezzel egyszerre két dolgon segít ez a szabályozás: Egyrészt nem zárja ki a gyors hálózatépítésből a nagy tőkeerős cégeket , tehát elősegíti, hogy az infrastruktúra gyorsan kiépüljön. Másrészt a koncesszió lezártával - Magyarországon 2002ben - megnyitja a piacot, tehát kizárja a monopólium fenntartásának lehetőségét. Javaslom ezt a megoldást végiggondolni, hogy vajon idehaza lemondhatunke ezen a területen a gyors alternatív hálózat, a kábelhálózat kiépítéséről. A második megoldás az, hogy megőrizheti a tulajdonjogot, tehát az építéshez való jogot megőrizheti a társaság, de a szolgáltatásra kénytelen kiadni. Hogy megint mondja k egy példát, erre a filozófiára épül az európai vasutak átszervezése: szétválasztják minden országban - nálunk is megkezdődik számszakilag és most már nemcsak pénzügyileg, hanem szervezetileg is a pályavasút és a kereskedővasút szétválasztása, mondván, ho gy a pályavasutat, tehát az infrastruktúrát más szerv, más társaság vagy állami szerv, attól függ, hogy milyen szolgáltatásról van szó, légügyi szolgáltatás esetén a légikikötő ez a bizonyos infrastruktúra , egy bizonyos tulajdonosi kör birtokolja, de az azon végzett szolgáltatást megversenyezteti. Tehát nem az infrastruktúra építése és fenntartása az a terület, ahonnan kizárom a versenyszereplőket, hanem azt mondom, hogy építse meg az, akinek van rá tőkéje. De utána megversenyeztetem ezen a szolgáltatást, és ily módon ebből a versenyből kizárom a telefonszolgáltatót természetesen, és rögtön megjelenik a piacon az alternatív szolgáltatás. Ez is egy lehetséges szabályozás. A harmadik lehetséges szabályozás az, amely jelenleg is megvan bizonyos elemeiben a mé diatörvényben és a távközlési törvényben, ez pedig az úgynevezett piaci részesedés korlátozása. A médiatörvényben - nem tudom, a képviselőtársaim mennyire néztek utána, a bizottsági ülésen egy kicsit kevés szó esett erről - van egyfajta, nem biztos, sőt bi zonyosan nem a legpontosabb szabályozás arra nézve, hogy milyen korlátok állnak fel az egyéb hírközlési vagy távközlési, vagy médiaterületen történő szolgáltatás esetén. Tehát azt mondja, hogy főleg egy médiaszolgáltató csak részben vehet részt a sajtópiac on, csak x százalékban vehet részt, mondjuk, a távközlési piacon, és vice versa ez a szituáció. Például - a sokat emlegetett, és, mondjuk ki, ebben a kábeltelevíziós ügyben is az egyik szereplő a Matáv - a Matávra nézve egy olyan jelentős korlátozás van be építve a médiatörvénybe, amely jelentős korlátozás hatására a Matáv gyakorlatilag már csak minimális mennyiségű további szolgáltatási teret nyerhet a magyar kábeltelevíziózásban; tehát lezárult az expanziós folyamata. Ezeket azért mondtam el, mert arra sze retnék rámutatni, hogy a javaslat ezen pontja már tükrözi, hogy nagyon fontos lenne, hogy a parlament minél hamarabb foglalkozzon az új informatikai, hírközlési politikával, hiszen ennek a keretébe lehetne beágyazni ezt a szabályozást. Azért mondtam az ele jén, hogy az eredeti politika gondolatmenetében ez egy nagyon jó módosító csomag. De úgy érzem, hogy már túl kellene ezen lépnünk, és egy következő időszakba érkezett el az egész
