Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 15 (63. szám) - Joshua Matza, Izrael állam egészségügyi miniszterének és kíséretének köszöntése - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. PUSZTAI ERZSÉBET egészségügyi minisztériumi államtitkár:
2116 Megkérdezem Pusztai Erzsébet államtitkár asszonyt, hogy most kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Pusztai Erzsébet: Igen.) Igen. Megadom a szót. DR. PUSZTAI ERZSÉBET egészségügyi minisz tériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen nem átfogó választ szeretnék most adni, csak valóban a konkrét felvetésekre szeretnék néhány ponton reagálni. Miután elhangzottak olyan felszólítások, hogy semmivel nem indokoltuk meg, hogy miért v an szükség erre a módosításra, úgy gondolom, hogy egykét ponton néhány gyakorlati példával be kell mutatni, hogy miért van szükség. Azt hallottuk, hogy apró és felesleges módosítások vannak ebben a törvényben. Nos, ha belenézünk ezekbe az aprónak látszó m ódosításokba, melyek valóban nem óriási koncepcionális kérdéseket érintenek, a mindennapi élettel kapcsolatban bizony nagyon komoly problémák vetődhetnek fel. Mindjárt az egyik, az első probléma, hogy például mi történik akkor, ha a jelenlegi törvény van é rvényben, és az orvost - miután nem áll módjában írásban előre elrendelni a beteg korlátozását, hanem ezt utólag kell megtenni - ezen az alapon támadják meg és marasztalják el, hogy nem a törvényi előírásoknak megfelelően cselekedett. Itt most nem arról va n szó, hogy ebben a törvényben egy paragrafusban leírt néhány mondat szép vagy nem szép, hanem azt kell megvizsgálnunk, hogy hogyan működik ez a gyakorlatban, és mik ennek a következményei. Ugyanilyen kérdés az, hogy például az ügyelet elrendelésének és a helyettesítés szabályozását hogy rendeljük el. Hiszen felvetődhet olyan probléma, hogy az éppen ott ügyeletes háziorvos, aki vállalkozóként dolgozik, nem tudja ellátni a feladatát, mert bármi történhet vele - betegség, baleset , és nincs pontosan szabályo zva, hogy ilyen esetben kinek kell intézkedni. Úgy gondolom, hogy ezek nem elvi és mondatfűzési részletkérdések, hanem bizony ezeknek komoly következményei vannak a törvény működésének szempontjából. Vojnik képviselő asszony felvetette, hogy a kezelőorvos fogalmának meghatározásán miért változtatunk. Megkérem, hogy üljön le - azt hiszem, elég közeli kapcsolatban van - az Orvosi Kamarával, és vitassa meg velük azt a kérdést, hogy az az indítvány, amit ők tettek egyébként eredetileg is - és most is ők kérték, hogy kerüljön bele a módosításba , vajon mennyire megalapozott véleményük szerint. Mi azt gondoljuk, hogy ezzel sok jogvitát lehet megelőzni. Bizony, rendkívül gyakorlati kérdésekben lehet a jogvitákat megelőzni. Többször felvetődött az - és itt széleseb b ívű fejtegetést is hallottunk arról , hogy a hozzátartozók bizonyos körei számára a betekintési jog és az információszerzés vajon szükségese vagy sem, és szűkítie a beteg jogát vagy sem. Nos, e mögött az indítvány mögött egy másik gondolat is van. (Dr . Vojnik Mária felé fordulva:) Mert nem elég megnézni a beteg szempontjából, hogy az ő személyes adatai csak rá tartoznake vagy nem, de meg kell nézni a hozzátartozó szempontjából is: vajon a hozzátartozó személyes adatának tekinthetőe a szorosan rokonsá gában lévő személy betegségére, esetleg örökletes problémáira vonatkozó adat. Ez az igazi nagy probléma, hogy annak is személyes adatáról van szó, akinek a hozzátartozója beteg. És itt nagyon nehezen határolható el a kérdés. Azt gondolom, hogy ebből a szem pontból is érdemes megvizsgálni, amikor arról beszélgetünk, hogy kinek a személyes adatait védjük. A beteg személyes adatait védjük a hozzátartozó személyes adataival szemben. Vajon helyese így? Azt hiszem, hogy valóban továbbgondolást igényel, de rendkív üli jelentőségű kérdés az, hogy valaki a hozzátartozójának olyan, betegségére vonatkozó adatához hozzájusson, ami őt magát is nagyon komolyan érinti. Adott esetben a saját egészségügyi állapotát érinti, és ebben az esetben még az is kérdés, hogy milyen fok ú rokonságról van szó; vajon a feleségnek a gyermekvállalás előtt joga vane tudni a férje családjában előforduló örökletes betegségeket? Kinek a személyes adatairól van szó? Azt gondolom, hogy ezt érdemes végiggondolni, mielőtt csak felszínes és általános emberi jogi szempontokból kezdünk el foglalkozni azzal, hogy ki
