Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 15 (63. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP):
2106 A módosító javaslatban szerepel a várólista szűkítése, pontosabban a már megjelent rendelkezésekhez - ame lyek az eredeti törvényszöveghez képest szűkítést tartalmaznak - igazítja a törvényt, és nem fordítva. Az etikai és a felügyelőbizottságok kapcsán már többször elhangzott az általunk is sérelmezett pont, éspedig az, hogy a felügyelőbizottságokról és az eti kai bizottságokról szóló 23/1998as rendelet úgy szól, hogy a területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező, vagy területi ellátási kötelezettség alá nem tartozó egészségügyi intézmények a szervezeti és működési szabályzatban kórházi felügyelőtanácsot, illetve kórházi etikai bizottságot hozhatnak létre. Mi ezt az esetlegességet sérelmezzük, és azt szeretnénk, hogy minden egészségügyi intézményben - függetlenül attól, hogy rendelkezike területi ellátási kötelezettséggel, vagy nem - igenis hozzanak létre felügyelőbizottságot és etikai bizottságot. Ez azért is érdekes, mert egyre inkább szaporodnak a magánegészségügyi intézmények, az OEP által nem finanszírozott, területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező fekvőbetegellátó intézetek, és azoknál is kívánatos lenne, hogy a betegek érdekeit etikai, illetve felügyelőbizottság szabályozza. (14.20) E beterjesztett törvényjavaslat legszebb pontja - szerintünk tulajdonképpen az egész módosítás arra irányul, hogy a 24. § meghozható legyen - kimondja, hogy az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló '96. évi LXIII. törvény 5. § (1) bekezdése szerinti kapacitáslekötési megállapodások a 2000. év végéig érvényben maradnak. Ezeket a megállapodásokat 1998. november 1j éig kötötték meg, és ezek lesznek érvényesek 2000re is. A kapacitáslekötési megállapodások változatlanul hagyása azt jelenti, hogy új szolgáltatás befogadására nem kerülhet sor, hiszen az ajánlattevő, a fenntartó egyetértő okirat birtokában sem tud részt venni az egyeztető fórumon, ilyen ugyanis nem fog összejönni. Ennek szükségtelenségére a javaslat felhívja a figyelmet. Itt a miniszteri hatáskör azonban nem csorbul. A miniszter befogadhat kapacitáson felüli szolgáltatásokat. Ennek finanszírozása az OEP s zámára egyrészt csak lehetőség, mert a kasszát egyrészt bezárták, másrészt a biztosításról szóló törvény 30. § (3) bekezdése ennek a hatáskörnek gátat szab. Tulajdonképpen a sokat szidott kapacitáslekötési törvény bemerevítése az, amely számunkra leginkább aggályos ebben a törvényjavaslatban. Mánya Kristóf képviselő úr részéről elhangzott, hogy az előző kormányzat az egészségügyet nagyon rossz helyzetbe hozta, majd kicsit javítva mondta, hogy a '99. év sem az egészségügy éve - valóban nem az. A kasszabezárá s, a zárolás, valamint a most visszatartott 8 milliárd forint semmiképpen nem használ az egészségügy finanszírozásának és a betegellátásnak, hiszen a járóbetegkasszában 5 milliárd forint került zárolásra; ez mindenképpen a kórházi ellátást is gyengíti, ros szabbítja. Vojnik Mária képviselőtársam utalt arra, hogy nem politikai, hanem szakmapolitikai kérdésekről kellene vitatkoznunk, és az egészségügy addig lesz ilyen nehéz és rossz helyzetben, míg mi egymással politikai kérdésekről és nem szakmapolitikai kérd ésekről vitatkozunk, és nem próbálunk egységesen fellépni az egészségügy érdekében. Az orvosbeteg kapcsolatról elmondta, hogy egy családias kapcsolatot kívánt ez a törvény - amit '97ben meghoztunk - megszüntetni. Kincses Gyula korábbi képviselőtársam sza vait szeretném idézni: A szakmánknak két őse van, a sámán és a borbély. Van, mikor a sámánisztikus, a misztikus elemek kerülnek előtérbe. Szeretnénk, ha a szakma, a szakma szabályai, a borbély szakma által lefektetett szabályok jogszabályi biztosítékkal ke rülnének túlsúlyba. E törvény meghozása kapcsán mindenképpen az volt a célunk, hogy megtörjük a korábbi hierarchiát, és valóban egy polgári szerződésen alapuló egészségügyi ellátást hozzunk létre, amely esetében mindenki tudja, hogy mit kell hogy kapjon, m indenki tudja, hogy mit kell hogy adjon. Ezért nem értjük, hogy miért politikai, és miért nem szakmai okokból kezdik felülbírálni ezt a törvényt, mert ez pusztán politikai. A beterjesztett javaslatok az általam említetteken kívül zömmel politikailag értelm ezhetők, zömük tényleg módosítás, más részük pedig abszolút elhagyásra javasolt. Erre
