Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 13 (62. szám) - Tiszaug község Jász-Nagykun-Szolnok megyéből Bács-Kiskun megyéhez csatolásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint Bakonypéterd és Lázi községek Veszprém megyéből Győr-Moson-Sopron megyéhez csatolásáról szóló országgyűlési határozati jav... - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1999 pillanat erejéig még igénybe vegyem a türelmüket e régóta húzódó, de e két kis település szempontjából rendkívül fontos döntés kapcsán. Ismeretes, hogy az önkormányzati bizottság véleménye alapján a kormány átdolgozásra visszakérte az előterjesztéseket, most az új javaslatok fekszene k előttünk. Az államtitkár úr már elmondta, hogy a képviselőtestületek meghozták a megfelelő minősített döntéseket, a befogadó megyék támogatják a települések kérelmét. (20.00) Az elbocsátó megyék tudomásul vették az önkormányzatok akaratát, é s nem gördítettek akadályt ezek elé. Az imént elfogadott, területszervezési eljárásról szóló törvény a jövőre vonatkozóan már megfelelően szabályozza ezeket a kérdéseket, azonban ma dönteni kell nekünk e tekintetben. (Zaj.) A bizottság az államtitkári expo zéban is ismertetettek, valamint a korábbiak szerint elhangzottak alapján - figyelembe véve a választópolgárok akaratát, az önkormányzat önrendelkezési jogát, amely adott esetben akár szakmai szempontokkal szemben is erősebb érvként jelenik meg - támogatja ezek elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most a vita következik. Először megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokasodnak a Belügyminisztérium és az Országgyűlés elé terjesztett, településkiválást vagy más megyéhez történő csatolást kérelmező kezdeményezések. Ez a folyamat részben racionális okokból is folytatódni fog, hiszen a gazdasági feltételek és a természeti körülmények változása állandóan megköveteli településszerkezetünk ehhez illeszkedő módosulását, de a településfejlesztésben tapasztalható ideológiai patthelyzet is részese ennek a folyamatnak. Tiszaug esetében is felfedezni vélem e tüneteket. Tudomásul veszem és elfo gadom a Belügyminisztérium, valamint az önkormányzati és rendészeti bizottság ajánlását, s a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportjával együtt megszavazom Tiszaug BácsKiskun megyéhez történő csatolását. Ezzel egyidejűleg hadd adjak hangot ama véleményemnek is, hogy a települések szétválásának és átcsatolásának parlamenti jóváhagyása csak tünetileg kezel egy problémakört a mélyben rejtőző okozati tényezők vizsgálata nélkül. Az egyik legnagyobb, mélyben rejtőző ok az, hogy az elmúlt fél évszá zadban szétzilált települési hierarchia rendszere mindmáig nem állt helyre, s a bizonyos ideológiai előítéletek túltengése miatt a közeljövőben sem látok erre sok esélyt. A szocializmus évtizedeiben köztudottan többnyire formális volt mind a helyi önkormán yzatiság, mind pedig nagyobb területek önálló döntési lehetősége. Hatalmi szempontok miatt a városok és községek tanácsainak helyi döntési lehetősége a lényeges ügyekben teljesen látszólagos volt. A közel évezredes közigazgatási hagyománnyal rendelkező jár ási jogok és feladatok megszűntek, a megye pusztán a központi államapparátus ellenőrző és pénzelosztó helyévé alakult. Ebben a folyamatban a járások megszüntetésével párhuzamosan veszítették el szerepüket a városok is. (Folyamatos zaj.) A Magyar Demokrata Fórum vezette első szabadon választott kormány rehabilitálni kívánta a helyi önkormányzatokat, mind a városokat és a megyéket, továbbá az Európai Unió gyakorlatát is látva, igyekezett létrehozni a megyék tartósabb együttműködését, amit az állam felé a közt ársasági megbízott személye képviselt. Az elképzelések nem válhattak valóra, mert politikai ellenfeleink megyeellenes hisztériát keltettek, s emellett az akkori kormánynak nem volt kétharmados többsége egy szocialista centralizációt végleg elhagyó közigazg atási hierarchia elfogadtatására. Most csak röviden utalok arra, hogy a szocialisták szavakban szellemi elődjüknek tartják Erdei Ferencet, és a szabaddemokraták szintén szavakban méltatják csak Bibó István érdemeit, de ennek a két személynek az egyik legma radandóbb gondolatát, a városkörnyéki közigazgatásra épülő megye
