Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 13 (62. szám) - Gráf József (MSZP) - a gazdasági miniszterhez - "Szükség van-e a mezőgazdaság nehéziparára, túlélik-e a válságot a húsipari cégek?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
1956 forintos kárt okozott az államnak és a legális vágóhidaknak, nem beszélve az állategészségügyi kérdésről. (Folyamatos zaj.) A múlt héten megjelent az ön rendelete, és a miniszter úr szóban is kijelentette az előbb, hogy a sertéstartóknak minimum 193 forintot kell kapniuk a sertésekért. Ez helyes, komoly előrelépés. De csak fél lába van a rendeletnek, mert a kereskedőket és főleg a nagykereskedelmi láncokat ma semmi nem kötelezi az ennek megfelelő átvételi árak kialakítására! Így most a válság továbbgurult, a vágóhidaknál keletkezik a veszteség, nagy valószínűséggel ők mennek tönkre. Tarthatatlan a nagykereske delmi láncok által diktált, ultimátumszerű magatartás, ami a jelenlegi gyakorlat! Nem elég, hogy kéthárom hónapra fizetnek, hanem a nyomott átvételi árakkal a feldolgozók nyereségét átpumpálják saját hálózataikba. Tehát a termékpálya egészét kell átfognia egy szabályozásnak vagy egy etikai normának, amelyben nem a verseny kiszűrése, hanem a normális keretek közé szorítása az alapvető cél, mert ma a húsipari cégek öngyilkossággal felérő árháborúja folyik a magyar piacon. Én úgy gondolom, tisztelt miniszter úr, hogy a magyar mezőgazdaság gabonatermelés utáni második legnagyobb ágazatának, a kiváló termékeket produkáló sertésfeldolgozó ágazatnak a lerombolása senkinek nem lehet a célja. Ezért tisztelettel kérdezem, hogy tud vagy szándékozike tenni a magyar ko rmány azért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy mint Angliában, valamiféle etikai norma létrejöjjön a feldolgozók és felvásárlók között. Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kös zönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr kérdésére dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter válaszol. Miniszter úr, önt illeti a szó. DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter : Köszönöm a szót, elnö k asszony. Igen tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy az ön által felvetett kérdésnek nem egy, hanem legalább három oldala van. Az egyik oldal az őstermelők, családi gazdaságok helyzete és az ő érdekeik; a másik oldal valóban az integr átoroké, a felvásárlóké, a feldolgozóké - de itt, ezen belül is kétféle érdek van, a közepes nagyságú felvásárló cégek és a nagy, multinacionális cégek érdekei ; és végül, de nem utolsósorban ott vannak a fogyasztók érdekei, amely külön érdekvédelmet kell hogy élvezzen. Az összérdekek közül nyilvánvalóan a leginkább kézenfekvő a családi gazdaságok és az őstermelők, emellett a fogyasztók érdeke. Ha én az ön elismerését továbbgörgetve a legalacsonyabb felvásárlási árat kiterjeszteném az integrátorokra is, eb ben az esetben egyértelmű, hogy húsáremelkedés következne be, ami viszont a fogyasztókat sértené. Így tehát ne vegye rossz néven, de én a fogyasztók érdekvédelmét legalább olyan fontosnak tartom, mint az integrátorok érdekeit! Emlékeztetném önt arra, hogy többfajta rendelkezést léptettünk életbe. Ezek közül kiemelném, hogy a családi gazdaságokra, őstermelőkre vonatkozó rendelkezéseket a mai napon kiterjesztettük további 30 forint állami támogatásra, amelyet súlytól és minőségtől függetlenül kell megkapniuk, de kizárólag az őstermelőknek és a családi gazdaságoknak. Hiszen ha a családi gazdaságok helyzetét összehasonlítom az integrátorokkal, a felvásárlókkal, feldolgozókkal, akkor mégiscsak szembeötlő az, hogy mi most az integrátoroknak 60 forint exporttámogat ást fizetünk, ezenkívül a hústerméktanács 100 forintot fizet, tehát összesen 160 forintot kapnak ezek a felvásárló cégek. Ehhez viszonyítva az, amit mi az őstermelőknek biztosítunk, tulajdonképpen összegszerűségben még mindig lényegesen el van maradva. De nagyon fontos intézkedés, ismétlem, hogy ez súlyhatártól függetlenül történik. Az előbb a biosertések vonatkozásában volt szó arról, hogy a családi gazdaságokban nevelt sertés milyen kiváló ízű és milyen jó minőségű áru.
