Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 13 (62. szám) - Dr. Fenyvessy Zoltán (MIÉP) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - "Megoldja-e a tb költségvetési hiányát, ha eladják a tb-alapok vagyonát?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
1950 kötelezettségeinek, ezáltal az állami költségvetésről le lehet választani annak egyik legnagyobb ballasztját. A terv sajnos felemásan valósult meg. A tb kapott ugyan vagyont, de messze nem annyit, amennyi a fenti szép elképzelés megvalósításához elég lett volna. Hogy a helyzet még tovább nehezedjen a tb számára, idők özben megalakításra kerültek a magánnyugdíjpénztárak, amelyekhez történő befizetés már most anyagiakat, kifizetéseket von el a tbtől. Ezek viszont csak hosszú évek vagy évtizedek múlva fognak teljesedni, ha egyáltalán megélik azt az időt, hiszen jó néhány ellen már most felszámolási vagy végelszámolási eljárás van folyamatban. E kétszeresen is elrontott helyzetben valahogy meg kell oldani a tb fizetőképességének a fenntartását. Ezt segítené a tervek szerint a tbalapok eladása. De valóban segítené? És menn yi ideig? Fél évig, háromnegyed évig fellélegezhetne a társadalombiztosítás. És utána kezdődik elölről a gondolkodás, hogy miből fizessék a fizetnivalókat? Vane erre elképzelése a társadalombiztosítás irányítóinak? Ha igen, szívesen hallanám az erre vonat kozó elképzeléseket. Ha nincs, akkor viszont kár lenne több milliárdot csupán az időhúzásért feláldozni. Jó lenne, ha láthatnánk a tb hosszú távú működését biztosító elképzeléseket. Az se lenne baj, ha áttekinthető formában történne ennek a szabályozása, h iszen a mai forma, amely mást ír elő a pályakezdőkre, mást a pályakezdőktől a 47 éves korúakig, és megint mást javasol - előnyös megoldásként - a 47 éven felüli munkavállalókra, az érintettek túlnyomó többségének áttekinthetetlen. És akkor még csak a nyugd íjalapokról beszéltem, de egy évente változó dologról, az alap mértékének elégtelenségében állandó egészségbiztosításról nem! (Folyamatos zaj.) Kérdésem tehát: mit remélnek a tbeladások esetén befolyó összegtől: időnyerést, vagy pedig valakinek más elképz elése van az ingatlanokról? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Várom az államtitkár úr válaszát. Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Mielőtt megadom az államtitkár úrnak a szót, tá jékoztatom képviselőtársaimat, hogy az ülés tovább folyik. (Derültség.) A képviselő úr interpellációjára dr. Bogár László, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára válaszol. Államtitkár úr, önt illeti a szó. DR. BOGÁR LÁSZLÓ , a Miniszterelnöki Hiva tal államtitkára : Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azzal szeretném kezdeni a válaszomat, hogy nyilván ön is tudja: a tbalapok krónikus hiányának a kialakulása nem ma kezdődött, ez nagyon hosszú távú és rendkívül súlyos társadalmi probléma. Mivel az állam garanciális felelősségéből adódóan valamilyen formában mindig rendezni kell ezt a hiányt, a folyamatok egyre súlyosabbakká váltak az elmúlt évek során. Azt gondolom minden túlzás nélkül, hogy ez egyike az elmúlt évtized legsúlyosabb magyar társadalmi kihívásainak. Persze egy rövid válasz keretében az egész problémakörre aligha térhetek ki, azonban azt mindenképpen el kell mondani - s részben egyet is értek önnel , hogy a probléma megoldásának társadalomstratégiai eszközé ül ugyan átmenetileg kínálkozhat az ingatlanvagyon értékesítése, de ez semmiképpen nem jelenthet végső vagy átfogó megoldást. Ahogy ön is említette, az eredeti elgondolás szép, mindenképpen logikus volt, de ma már mindenki számára világos, hogy ebben a for májában nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket. (15.30) Az ingatlanvagyonból ugyanis csak elhanyagolható mértékű jövedelem származott, míg maga a vagyonkezelés jelentős költségekkel járt. Ha józanul végiggondoljuk, nem is igen várható el, hogy egy nem erre szakosodott intézmény ezt képes legyen hosszú távon valóban sikeresen csinálni. Már
