Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 13 (62. szám) - Balczó Zoltán (MIÉP) - a gazdasági miniszterhez - "Hogyan szenteljük meg az urak napját?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár:
1929 azt. Innen eredeztetve lett nálunk is a vasárnap a keresztény vallásos emberek számára ünnepnap és mindenki számára a munk ával töltött hétköznapokat követően a regenerálódáshoz, a kikapcsolódáshoz szükséges heti pihenőnap. Napjainkban azonban egy új kultusz alakul ki Magyarországon, egy új istennek, a mindenható fogyasztás istenének való áldozás, és templomait, a multinacioná lis áruházláncok bevásárlóközpontjait keresik fel egyre többen vasárnap is - hiszen nálunk, eltérően a nyugateurópai országok többségétől, nem létezik a kereskedelmi üzletekre vonatkozó szigorú nyitvatartási rend. Így lehet a vasárnap az Úr napja helyett azoknak az uraknak a napja, akik a minél nagyobb profitban érdekeltek, és erre nálunk az adókedvezmények, a 90 napos fizetési határidő miatt különösen jó lehetőségük van. A vásárló pedig, aki a hét hat napján is megoldhatná bevásárlásait, nyilván alkalmazk odik, és él a lehetőségekkel. És persze e bevásárlóközpontok nem egyszerűen üzletek, hanem - főleg a fiatalok esetében - egy új életmódot kialakító színterek, a "homo plaza" bölcsői. A kiszolgáltatott alkalmazottak tízezrei vasárnapi munkára kényszerülnek, lehetetlenné téve számukra azt a sokat emlegetett polgári, családi életritmust, amelyhez a vasárnapi munkaszünet is hozzátartozik. És akkor még nem említettem a bevásárlóközpontok környékének nagyfokú környezeti terhelését, ami legalább egy napra megszűnh etne. Mindezek alapján kérdezem az államtitkár urat: tervezie a Gazdasági Minisztérium az üzletek hétvégi nyitva tartásának szabályozását? Köszönöm. Várom válaszát. (Taps a MIÉP soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak. DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Kétségtelen, hogy a kereskedelmi létesítmények munkaszüneti napokon való nyitva, illetve zárva tartásának kérdése elsősor ban a bevásárlóközpontokkal kapcsolatban vetődött fel. Ennek magyarázata, hogy ezen új típusú létesítmények a kereskedelmi, szolgáltató és szórakoztató funkciókat egy helyen biztosítják, és ugyanakkor jelentős számban foglalkoztatnak munkaerőt. Gyors ütemű elterjedésük egyrészt a fogyasztói szokások megváltoztatásaként értékelhető, másrészt a vásárlási, szórakozási szokásokat - mint ahogy ön is említette - maguk is számottevően alakítják. A nagyobb tételű, illetve összevont vásárlások részaránya fokozatosan növekszik, és családi programmá kezd válni a bevásárlóközpontok szolgáltatásainak elsősorban hétvégeken történő igénybevételével. Ezt a folyamatot talán erősíti az is, hogy a munkafegyelem javulásával egyidejűleg csökken a lakosság bevásárlásra fordított ideje. Az egyre erősödő verseny a vállalkozásokat a megváltozott vásárlási szokásokhoz történő igazodásokra ösztönzi. Tapasztalatok szerint a vásárlók megkedvelték a bevásárlóközpontokat, és igénylik a hétvégi, illetve a munkaszüneti napokon való nyitva ta rtást. A forgalmi adatok szerint a munkaszüneti napokon a forgalom kétkét és félszerese a hétköznapiaknak. A hatályos szabályozás szerint - a korábbi nyitvatartási rendelet deregulálása, azaz 1990. május 1je után - a kereskedők maguk alakítják ki a nyitv atartási rendeleteket. Ugyanakkor ugyanez a rendelet előírja, hogy a kereskedőknek a dolgozók élet- és munkakörülményeire figyelemmel kell lenni. A nyitva tartás kérdéséről az elmúlt évben a Gazdasági Minisztérium külön egyeztetést tartott a munkaadók és a munkavállalók között, ennek során olyan konszenzus született, amelyet valamennyi résztvevő elfogadott. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mindezzel együtt szükségesnek tartjuk ennek a kérdésnek az újbóli napirendre tűzését. (Szór ványos taps a kormánypártok soraiból.)
