Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 24 (58. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A kötelező sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LÁNYI ZSOLT (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LÁNYI ZSOLT (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
1453 A rendszerváltozás óta természetesen hordozzuk ennek a múltnak a ko loncát, ez mutatkozott meg évről évre költségvetésünkben is. Ha nem jön segítségül euroatlanti politikánk, amely a NATOtagsághoz vezetett, talán kiírhattuk volna határainkra azt a furcsa mondatot, hogy: ez itt, kérem, egy körkörösen védtelen ország. De h a ez így volna, akkor miért vagyunk büszkék boszniai műszaki alakulatunkra?! Sőt, akkor miért várjuk el, hogy katasztrófa esetén segítsen a hadsereg?! Ha nem akarunk katonát látni, akkor hószakadás vagy árvíz esetén mégis legyenek kéznél? Nincs itt valami ellentmondás a szemléletben? Pedig az elfogulatlan ember számára nyilvánvaló, hogy senkinek sem válik kárára, ha katonai alapképzést nyert, különösen ha ezt összekapcsolhatjuk egy egészséges életmód kialakításával. Én tudom, hogy ettől ma messze vagyunk, d e ezt megcélozhatjuk. Hasznos, ha minden állampolgár elsajátítja a honvédelem és önvédelem alapismereteit, és felkészül az előre látható veszélyhelyzetekre. Ezenfelül különösen most, a szomszédságban kiújuló harci események árnyékában nem tekinthetünk el g eopolitikai helyzetünktől, vagyis attól a ténytől, hogy nem vagyunk határosak más NATOországgal. Ez a helyzet megköveteli, hogy az egyébként szükségesnél több tartalékos katonával rendelkezzünk, és akkor még nem is említettük a hivatásos állománynál is me glévő rotációt, ami elsősorban az alacsony anyagi elismerésből fakad, és természetes a rotáció a rövid kiképzésű sorállománynál is. A hadsereg nevelési és oktatási feladatáról itt ma már bontakozott ki vita. Hogy ez természetes dolog, azt, úgy látszik, vit atni kell. Én azt hiszem, hogy ezt a feladatot kissé elfelejtette a gyarmati alávetettség időszaka. Pedig ez valahol kapcsolódik a tankötelezettséghez is. A Magyar Demokrata Fórum már 1993ban meg kívánta ezt fogalmazni a honvédelmi törvényben, hogy a honv édség sok más feladata mellett kerüljön megnevezésre nevelési és oktatási feladata is. Olyan szervezetként jelöljük meg a sereget, ahol a fiatalok szervezett oktatása, nevelése folyik, sok fiatal esetében az utolsó nevelési intézményként. Ha pedig így defi niálnánk a Magyar Honvédséget, akkor az tegyen is meg mindent ebben, a fiatalok nevelése érdekében, és ebbe a feladatba beleillik a fegyvermentes szolgálat is. Mert bizony, a nevelésre annál is inkább szükség van, mert van a szociológiában egy olyan fogalo m, amit úgy hívnak, hogy tanult tehetetlenség, amikor az ember védtelenül, csodavárólag csak várja, hogy valaki, valamilyen külső erő majd csak segít rajta. Azt hiszem, ez egy nagyon szerencsétlen állapot. A társadalom tagjainak egymásrautaltsága csökkenth eti azt az ürességélményt is, amelyik az önpusztító magatartásformák mögött húzódik meg, utalok csak az öngyilkosságra, alkoholizmusra, kábítószerhasználatra. És talán a testi elesettségből is kiléphet az a társadalom, ahol csaknem minden második fiatal a lkalmatlan a közösség szolgálatára, ahogy ezt a sorozás adatai mutatják, és ahol évente töredékperceket szánnak az emberek a testkultúrára. A honvédelem állampolgári kötelesség. Ez lehet egyébként az alapja annak, hogy a hivatásos katonák ne a társadalmunk tól elidegenedett, igenis zsoldosnak érezzék magukat, akik csupán egy foglalkozást űznek, hanem érezzék a magyar társadalom megbecsülését és azt a várakozást, hogy az ő szaktudásuk mindnyájunk biztonságát szolgálja. Ideje hát szerintem, hogy helyére tegyük a dolgokat ezen a téren is, éppúgy mint más, közösségünket sértő, az egyedi érdekeket a közösség rovására elengedő elképzelések hangoztatásával kapcsolatban. Emlékezzünk csak rá, mit mondtak a rómaiak: "Quem deus perdere vult, prius demantat." Vagyis ha i sten valakit el akar veszíteni, akkor elveszi az eszét. Én azt hiszem, hogy amikor rendkívüli állapot van a szomszédságban, és mi arról vitatkozunk, hogy a hadsereget hogyan szervezzük át, akkor ezt is tekintetbe kell vennünk, és a történelemnek azt a tanu lságát, hogy a rómaiak, akik ezt bölcsen mondták, amit az előbb idéztem, ugyanakkor nem tudták megvédeni magukat germán zsoldosaikkal - Rómát eltörölte a történelem. Tanulhatunk ebből! Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
