Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 24 (58. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A kötelező sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP):
1440 Ugyanakkor hallhattunk naiv moralizálást a nemzeti öntudatról vagy annak hiányáról is. Nem hiszem, hogy ennek a kérdésnek komoly k öze van mindahhoz, amiről itt ma beszélni kell. Rendkívül hibás megközelítésnek tartom azt, amikor valaki kimondja, hogy "sorkatonai szolgálat egyenlő biztonság", az önkéntes hivatásos hadseregre való áttérés pedig egyenlő a biztonság elvesztésével. Ezzel szemben az a meggyőződésem, hogy a következő hónapokban tudományos igényességgel, higgadtan, mindenféle pártpolitikai felhang nélkül végig kell gondolni és meg kell vitatni biztonságpolitikánk kérdéseit, s a dolog logikája szerint kell haladni. Nem a jelen leg érvényes jogszabályok emlegetéséből és a fel nem tett kérdésekre adott válaszokból szükséges kiindulni, hanem mindenekelőtt felelős politikai döntést kell hozni a nemzeti katonai stratégia keretében arról az alapvető kérdésről, hogy a katonai felkészít és alapjának az országok közötti háborút, vagy egy ennél alacsonyabb kockázatot jelentő háborús küszöb alatti fegyveres konfliktusokat kell tekinteni. Ha erre a kérdésre elég bátrak vagyunk választ adni, akkor ebből következhet, hogy szükséges, vagy nem sz ükséges az ország alkalmas férfilakosságának teljes körben történő besorozása és katonai kiképzése, az ország fegyveres védelmére történő tömeges alkalmazása. Ha képesek vagyunk dönteni, és vállaljuk döntésünk kockázatait, közben természetesen számos körül ményt kell mérlegelnünk. Az elnevezéséből ugyan nem derül ki, de fontos tudnunk, hogy a két haderőrendszer alapvetően nemcsak a nevében és a létszám feltöltésében tér el egymástól, hanem minden lényeges elemében: így a haderő létrehozásában, a felkészítésb en, a kiképzésben, az alkalmazás tervezésében, magában az alkalmazásban, a vezetésben, s az anyagitechnikai ellátás egész rendszerében. Ebből az is következik, hogy nem lehet csak úgy egyszerűen és könnyedén áttérni egyikről a másikra. Ha elhatározzuk az áttérést, egymásra épülő lépések sorozatát kell logikus sorrendben megtennünk. Mérlegelve a két haderő előnyeit és hátrányait: az önkéntes haderőre való áttérés megvalósítható és megvalósításra érdemes célkitűzést jelenthet a honvédség általános fejlesztés e érdekében, s annak keretei között. (11.50) Az áttérésnek politikai, gazdasági és más feltételei vannak. Ha ezek a feltételek nincsenek meg, az áttérés - hiába a jó szándék - kudarcra van ítélve. Az áttérésről való döntés meghozataláig, majd az áttérés id ejére is alapkövetelmény a honvédség működőképességének, az ország védelméből és a NATOtagságból fakadó feladatai teljesítésére való képességének megőrzése és folyamatos korszerűsítése. Az önkéntes haderőre való áttérésig az önkéntesek arányának fokozatos növelése biztosíthatja az áttérés zökkenőmentes végrehajtását. Ezzel együtt azonban számolnunk kell egy nagyon fontos tényezővel. A költségeket többen különböző oldalról közelítették meg. Vannak, akik azt állítják, hogy a sorozásos hadsereg olcsóbb. Vanna k, akik ezzel szemben azt állítják, hogy hosszabb távon az önkéntes, a hivatásos hadsereg olcsóbb. Egy viszont vitathatatlan: a kettő együttes alkalmazása ebben az átmeneti időszakban a lehető legdrágább megoldás. Éppen ezért, amikor költségek kalkulációjá ról van szó, és majd a költségvetés benyújtásra kerül, nagyon fontosnak tartom, hogy a kormányzat felelős tisztségviselői ezt a kérdést tartsák szem előtt, és mindent tegyünk meg azért, hogy elkerüljük a hadsereg költségvetési válságba való hajszolását. (T aps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Bársony András képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó. BÁRSONY ANDRÁS (MSZ P) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Valóban úgy gondolom, hogy a vitát talán szükséges volna visszaterelni az érzelmi felhangoktól sem mentes eddigi medréből egy kifejezetten szakmai típusú vita medrébe. Engedjék meg, hogy föltegyek magunknak egy költői ké rdést: vajon valóban arról
