Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZÉKELY ZOLTÁN (FKGP):
1400 Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, ké pviselő úr. Megköszönöm Székely Zoltán képviselőtársam türelmét; képviselő úr, önt illeti a szó. SZÉKELY ZOLTÁN (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy az általános vitában általános kérdéseket célszerű elsősorban érinteni, és a későbbiekben, a részletes vitában előterjesztenénk azokat a módosító javaslatokat, amelyek a törvényt szándékaink szerint jobbá, követhetőbbé és alkalmazhatóbbá teszik. Az általános vitában szeretném - elsősorban gondolatébresztéské nt - tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni egykét dologra. 1995 óta van közbeszerzési törvény, amely jobb állapotot hozott, mint ami előtte volt, hiszen előtte az új gazdasági körülmények felléptével szabályozatlan piac indult meg. Ennek valamelyes t keretet adott a közbeszerzési törvény, amelyet 1995ben hozott a tisztelt Ház. Mit értünk el ezzel a törvénnyel? A cél megfogalmazása valószínűsíthetően az volt, hogy a versenyben esélyegyenlőséget adjunk a piac azonos szereplőinek. Vajon megvalósulte e z? Kritika érheti innen is, onnan is, részben igen, nagyobb részben nem valósult meg, sőt, az idő múlásával az esélyegyenlőség egyre inkább háttérbe szorult, hiszen kialakultak azok a kommunikációs csatornák, kapcsolatrendszerek, amelyek eltorzították ezt a közbeszerzési versenyt. Mi a probléma? A probléma meghatározása rendkívül fontos dolog, hiszen abból tudunk kiindulni, hogy milyen megoldásokat alkalmazzunk a közeljövőben. A probléma a következő volt: jó magyar szokás szerint kollégáink meghozták a törv ényt, és utána óriási energiák, gondolatok indultak el arra, hogy hogyan kell ezt a törvényt kijátszani. Hatalmas szellemi energiák foglalkoznak ezzel a mai napig, és mi megpróbáljuk azokat a lyukakat betömni, ahol ismertté válnak ezek a dolgok. Szerény vé leményem szerint a legfontosabb probléma az, hogy évi mintegy 400 milliárdnyi közpénz felhasználásánál szinte a korrupció megkerülhetetlenül előtérbe került. Igen, 400 milliárd forintról van ma szó, amelyet az ország különböző pontjain közpénzekből önkormá nyzatok, különböző állami hivatalok, szervezetek, intézmények hirdetnek meg. Ez óriási összeg! Természetesen a gondolatokat ez gerjesztette, és ma egyszerűbb vagy talán hasznosabb a közbeszerzési törvény kijátszásán gondolkodni, mint magát a tényszerű telj esítést valahogyan bekalkulálni. Ha elemezzük azt a tanulmányt, amelyet megkaptunk, illetve a törvénymódosítási javaslatokat, van benne egy nagyon érdekes rész, ami a közbeszerzési eljárások számát, és az ahhoz tartozó, kapcsolódó összegek nagyságrendjét m utatja. De számomra leginkább az az érdekes az általános vita során, hogy a Közbeszerzések Tanácsa, amely hivatott ezt az egész eljárási rendszert felügyelni, 1996ban - amikor 4338 közbeszerzési eljárás volt - nyolc esetben indított törvényességi óvást va gy kezdeményezést, vagy felülvizsgálatot, és 1997ben ez redukálódott négyre. 1997ben pedig az ehhez kapcsolódó szám 4481 közbeszerzési eljárás. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a Közbeszerzések Tanácsa ebben a ciklusban, 19951998 között hogyan látta el f eladatát. Önmagában a számok és a statisztikai adatok azt mutatják, hogy szinte sehogy. Mi következik ebből? Az következik ebből, hogy ezek a pénzek bizonyos tekintetben ellenőrizetlenül, koordinálatlanul és ugyanakkor főleg visszacsatolva ellenőrizetlenül kerültek ki felhasználásra. Végül is ha ezek az adatok igazak, márpedig miért ne lennének igazak, akkor ez önmagában is bizonyos fokig felveti a Közbeszerzések Tanácsának felelősségét. A jogorvoslati kérelmek száma külső kezdeményezésre jóval magasabb vol t természetesen, és hogy azok milyen eredménnyel végződtek, az más lapra tartozik. Az általános tapasztalat az, hogy a közbeszerzéseknél jelen pillanatban a beszerzések 60 százaléka bizonyos tisztázatlan körülmények és rendezőelv alapján történik meg, ami rettenetesen
