Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SÜMEGHY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
139 törvényességet, biztonságot szeretnénk elérni. Ez a szabályozás egy részterülete az egész társadalmi szabályozásnak, de nem elhanyagolható, sőt szám unkra is fontos terület. Szeretném elmondani, hogy - szemben az elhangzottakkal és a bizottságban mondottakkal - két alapvető indoka volt a munka törvénykönyve módosításának. Az egyik a már hivatkozott alkotmánybírósági határozat, a másik pedig az, hogy az élet már az 1995. évi, és fokozottan az 1997. évi munkatörvénykönyvmódosítást is szükségessé és időszerűvé tette, tehát tulajdonképpen azt a mulasztást kellett ennek a törvénynek pótolni, amit akkor nem tettek meg. Szeretném felhívni tisztelt képviselőtá rsaim figyelmét arra is, hogy a munka törvénykönyve módosításával egy időben folyik a munka világa legfontosabb fórumának, az Érdekegyeztető Tanácsnak az átszervezése is. A témák összefüggése miatt nem lehet a kettőt elválasztva tárgyalni, ezért néhány mon dattal szeretnék utalni az érdekegyeztetés jelenlegi helyzetére. Az 1988ban, de igazán 1990ben megalakult Érdekegyeztető Tanács a magyar társadalomban a munka világának az egyik legfontosabb fóruma volt. Ezt az akkor hatalmon lévő kormány, a munkaadók és a munkavállalók képviselői egyaránt a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartották. Nagyon jó példa erre az 1992ben kötött munka törvénykönyve, ahol hosszas egyeztetés, vita és vajúdás előzte meg a munka törvénykönyvében foglalt rendelkezéseket. Sajnos az a felfogás, amit a kormány az érdekegyeztetésről alkotott, 1995ben megbomlott, amikor az akkori kormány a tgm látványos bukása után az érdekegyeztetés mechanizmusát kezdte vizsgálni, a tartalmi elemeket háttérbe szorítva. Ezért elmondhatjuk, hogy 1995től 1998ig az érdekegyeztetés gyakorlatilag formálissá, parcipiálissá vált, és nem töltötte be azt a funkciót, amit az élet rendelt neki. Ezt felismerve a Fideszkormány egy új, eurokonform elgondolással jelentkezett az érdekegyeztetésben részt vevők számára, amely jelenleg tárgyalás alatt van, és amely az élet minden területén lehetőséget ad a munkavállalóimunkáltatói vélemények artikulálására. Úgy gondolom, hogy szervezetében, módszerében, korszerűségében és nem utolsósorban eurokonformitásában a jelenleg f olyó érdekegyeztetés lényegesen klasszikusabb és tartalmasabb megoldást kíván, mint amilyen az elmúlt időszak érdekegyeztetési rendszere volt. Tisztelt Ház! Államtitkár úr kiemelt néhány fő kérdést, ami a munka törvénykönyve szabályozásának a homlokterébe került. Szeretném erősíteni a kérdéseket, hiszen a képviselőházban nem esett szó arról, hogy ma Magyarországon a 3,6 millió munkavállaló jelentős része kiszolgáltatott helyzetben van, és igen jelentős az a réteg, amelynek a túlmunka, de általában a munkavé gzés biztonságát szolgáló lehetőségeit bekorlátozzák. Amikor a bevezetőben arról beszéltem, hogy ez a réteg volt a társadalom nagy vesztese, azért tettem, mert az élet tényszerű dolgait figyelembe kell venni. Tisztelt Ház! A védelmet a tisztességes dolgozó knak biztosítani kell, de egy dolgot egyszer s mindenkorra be kell látnunk: azt, hogy azok a dolgozók, akik a joggal visszaélnek, nem elsősorban a munkáltatót károsítják, hanem munkavállaló társaikra nézve károsak. Ez ellen fel kell lépni, mert Magyarorszá gon a törvényesség nemcsak azt jelenti, hogy jogos védelmet kell adni a munkavállalóknak, hanem azt is, hogy a jogszerűtlenül eljárókkal szemben pontosan a tisztességes munkavállalókat kell megvédeni. A másik a leltárfelelősség kérdése. Hölgyeim és Uraim! Nem kellene struccként a homokba dugni a fejünket. Amikor az ellenzék és nem utolsósorban a szakszervezeti vezetők élesen kifogásolják a leltárfelelősség kérdését, elfeledkeznek arról a mostanra kialakult helyzetről, hogy ma a legtöbb kereskedelmi elárusít óhelyen a dolgozóktól kauciót kérnek, betétkönyveket vesznek el, és a leltárhiányt ebből elégítik ki. Úgy gondolom, ellenzéki képviselőtársaim sem gondolják komolyan, hogy ez a törvényesség megfelelő rendje, és ez a megfelelő módszer arra, hogy a törvényes ség a magyar munkavállalók érdekében érvényesüljön.
