Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - A Magyar Köztársaság kormánya és Románia kormánya közötti együttműködésről a katonai szállítások területén, Félixfürdőn, 1997. december 20-án aláírt megállapodás megerősítéséről és kihirdetéséről szóló törvényjavaslat határozathozatala - Az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló, Strasbourgban, 1995. február 1-jén kelt keretegyezményének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP):
1352 tartózkodnak a nemzeti kiseb bségek asszimilációjától, és védelmezik őket minden olyan akciótól, ami beolvasztásukra irányul. Az alsócsernátoni RMDSZfórum miatt ügyészségi zaklatásnak kitett erdélyi magyar vezetők esetének tükrében pedig különös fontossága van a következőknek: "A fel ek kötelezettséget vállalnak annak elismerésére, hogy minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek a véleménynyilvánítási szabadsága magába foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, az eszmék megismerésének és közlésének szabads ágát a kisebbség nyelvén, országhatárokra tekintet nélkül és hatósági szerv beavatkozása nélkül. Olyan körzetekben pedig, amelyek hagyományosan nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által jelentős mértékben lakottak, a felek törekedni fognak arra, hogy a hagyományos helységneveket, utcaneveket és egyéb földrajzi megjelöléseket a kisebbség nyelvén is kiírják, ha megfelelő igény van ilyen jelzésekre." Ami azt illeti, ahogy mondani szokás, igény volna rá, mint ahogy a családi és utónevek anyanyelvű anyaköny veztetésére és mindennapi használatára is minden aláíró országban, éppen úgy, ahogyan az a Magyar Köztársaságban történik. Tisztelt Ház! Ez a keretegyezmény tömény összegzése a legfontosabb nemzetközi kisebbségvédelmi egyezményeknek, az ENSZ és az Európa T anács állásfoglalásainak, különösen pedig az úgynevezett koppenhágai dokumentumnak, amely az akkori Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet emberi jogi dimenziós konferenciájának záróokmányaként született meg 1990. június 29én. Jó sorsom úgy hozta , hogy kilenc évvel ezelőtt Koppenhágában magam is közreműködhettem ennek a záróokmánynak az előkészítésében, ezért az előttünk fekvő keretegyezményt nemcsak elfogadásra ajánlom, hanem még mindig, még ma is reménykedem abban, hogy ami benne van, az a mi té rségünkben sem marad csak írott malaszt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíváne valaki felszólalni. Bársony András képviselő úr kért szót, az MSZP részéről. BÁRSONY A NDRÁS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a kisebbségi keretegyezmény kihirdetésekor néhány dolgot talán érdemes volna saját emlékezetünkbe idézni. Az egyik dolog, hogy ez a - mindenki által egyébként gyengének tartott - keretegyezmény egy olyan parlamenti közgyűlési ajánlás következtében született meg, amelynek a száma mindenki számára valószínűleg ismeretes. Ez volt az a bizonyos 1201es Európa tanácsi parlamenti közgyűlési ajánlás, aminek egyik társszerzője eg yébként Tabajdi Csaba képviselőtársunk volt. Ez a tárgyalások során gyengült azzá, ami most itt a Ház előtt van. Mondom, gyengült azzá, mert a Csapody képviselőtársam által is idézett paragrafusok is mutatják azt, hogy az eredeti szöveghez képest mennyivel puhább és mennyivel - idézőjelben - "könnyebben" teljesíthető feltételek szerepelnek benne. De nehogy azt higgyük - különös tekintettel az imént elfogadott, a magyarmagyar csúcs eredményeként megszületett Magyar Állandó Értekezletről szóló országgyűlési határozati javaslat fényében , hogy itt valami olyasmiről van szó, amit Magyarországnak másokon van joga számon kérni. Az is a joga Magyarországnak; de van egy apró kötelezettsége, amiről nem kellene megfeledkezni, hogy az egyezmény Magyarországon történő kihirdetése azt is jelenti, hogy nekünk is be kellene tartani ezen egyezmény azon - egyébként legyengült formájú - előírásait. Mondom ezt azért, mert az elmúlt időszakban van egy aggasztó tendencia Magyarországon. Félreértések elkerülése végett itt látszó lagos vitáról van szó kormány és ellenzék között, nem egy direkt vitáról. De az iskolabezárások Magyarországon elértek egy olyan állapotot és egy olyan hullám indult el, amely ma még persze csak az első hullámveréseket jelenti, hogy néhány önkormányzat az ingatlanok átruházására való hivatkozással iskolákat zár be nemzetiségek lakta
