Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - A határon túli magyar szervezetek vezetőinek és képviselőinek köszöntése - Döntés önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZABADOS TAMÁS (MSZP):
1328 Elnök Úr! Tisztelt Ház! A pedagógusok átlagon felüli munkateljesítményének elismeréséről szóló H/886. számú határozati javaslatról, annak tárgysorozatbavételéről dönt ma az Országgyűlés. Gondolom, sokan hallottak már a pedagógusok minőségi bérezéséről, de gondolom, sokan vannak önök között olyanok, akik nem tudják vagy nem ismerik, hogy milyen körülmények között született meg a pedagógusoknak ez a fajta anyagi elismerése. Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak erről. Az 1997es költségvetés tárgyalásakor - még az előző ciklusban - nagyon éles vita folyt a parlamentben a közalkalmazottak bérezéséről. Akkor a KIÉTben született egy átfogó bérmegállapodás, amelyben garantáltan 16 százalékos béremelésben részesültek a közalka lmazottak, de azok a képviselőtársaink, akik joggal tartottak attól, hogy ebben az átlagos béremelésben elveszik egy nagyon fontos intézmény, a minőségi munka elismerésének az intézménye, többen felszólaltak, felszólaltunk a magyar parlamentben. Hadd idézz ek egy akkori parlamenti felszólalásból nagyon röviden. "A pedagógusbérmegállapodással kapcsolatban az a szomorú megállapításom - kezdődik az idézet , hogy a megállapodásnak áldozatul esett az az elképzelés, az a sokunk által támogatott elképzelés, hogy legyen egy helyi szinten felhasználható mozgóbér, vagyis a minőségi vagy többletmunka differenciált díjazására alapot adó mozgóbérrendszer. Különösen most, amikor elég sok pluszfeladatot jelent a nemzeti alaptanterv bevezetése, az ehhez kötött helyi pedagó giai programok, helyi tantervek kialakítása, ezt ma egyetlenegy intézményvezető, egyetlenegy önkormányzati vezető sem tudja differenciáltan és kellő mértékben finanszírozni az oktatási intézményekben." Mondta ezt Pokorni Zoltán, a Fidesz akkori vezérszónok a, aki mióta ismerjük a pedagógiai munkásságát, mindig azon pedagógusok között volt, akik harcoltak a jobb munka, a minőségi munka elismeréséért. És ekkor történt valami. Két akkori kormánypárti képviselőtársunk beadott egy önálló képviselői indítvá nyt az akkori költségvetési javaslathoz, amelyben végül is azt javasolták, ami itt előttünk van, nevezetesen: a minőségi munkavégzéssel járó keresetkiegészítést a pedagógusok számára. Ez a következőképpen nézett ki. Az 1998as évben 2 milliárd 610 millió f orint, '99ben 14 milliárd 449 millió forint és a 2000. évben érte volna el a tetőpontját, vagyis a 26 milliárd 292 millió forintot. Hangsúlyozom, ez önálló képviselői indítvány volt. És ekkor megmozdult a parlament, talán mondhatom, pedagóguslobbyja. Addi g azt hittem, hogy nagyon gyengék vagyunk, azt hittem, hogy bárki le tud bennünket győzni, főleg a pénzügyi lobby, és akkor az akkori ellenzéki pártok, a kormánypártokkal összefogva, a kormány ellenében keresztülvitték ezt a javaslatot 91 százalékos többsé ggel. Sajnos aztán a '99. évi költségvetési tárgyaláson kiderült, hogy túl rövid, túl pirruszi volt a győzelem, hiszen ott is egy önálló képviselői indítvány formájában gyakorlatilag kormányösztökélésre lekerült a napirendről, mielőtt kifutotta volna magát ez a bérezési forma. Miről szól ez a határozati javaslat? Nem szól egyébről, mint arról, hogy a kormány vizsgálja meg a minőségi munkavégzésért járó keresetkiegészítés megszűnésének hatásait, vizsgálja meg, hogy a lefelé való nivellálás milyen hangulati v áltozást okoz - mert ez nagyon fontos - és milyen tényleges változást jelent egy testület hierarchiájában. Mert olyanról is hallottam, hogy valaki például azt mondta ezek után: köszönöm szépen, ezután én nem óhajtok pedagógus lenni - de ez legyen a kirívó példa. Néhány iskolában lemodelleztük, hogy kiket is érintett a minőségi bérezés elvétele. Pont a pedagógusoknak azon egyharmadát, akik a nemzeti alaptanterv bevezetése kapcsán, a helyi tantervek kapcsán végzett munkájuk során a legtöbbet végezték az iskol ában. A minőségi bérpótlék megvonása súlyos támadás a modernizáció és az iskola tartalmi megújulása ellen. Olyan innovatív erőket büntet, akik munkájukat értelmiségi tevékenységnek fogták, fogják fel. A minőség büntetésével azt sugallja, hogy nem fontos a kreatív munka. Mindezt olyan kormány tette meg sajnos, amelynek a mostani törvénymódosítási csomagjában benne van a minőségbiztosítás nagyon helyeselendő terve. A fókuszált béremelés csalódást okozott, hiszen a közalkalmazotti bértábla befagyasztása, a sze mélyi jövedelemadótáblázat változása, a
