Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
14 ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Orbá n Viktor miniszterelnök úrnak. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elhangzott néhány olyan vélemény, amely továbbgondolásra érdemes kérdéseket fogalmazott meg. Ezért ahelyett, hogy különkülön válaszolné k egyegy hozzászólásra, inkább néhány gondolathoz szeretnék kapcsolódni annak érdekében, hogy a kormány szándékai mindannyiunk előtt világosak legyenek. Az első kérdéskör az, hogy Magyarországon elsőként kezdtéke meg az érdemi tárgyalásokat az európai un iós országok vagy sem. Öt országban kezdték meg, de ez másodlagos kérdéskör. Valójában azonban azért szeretnék erre a gondolatra reagálni, mert ez idáig nem volt mód itt, a Házban kellő mélységben szólni arról, hogy a polgári koalíció kormánya nem érzi szü kségét annak, hogy a Magyar Köztársaság teljesítményét bármilyen értelemben - akár az integrációs felkészültség tekintetében is - állandóan másokhoz méricskélje. Meggyőződésünk, hogy Magyarország nem kerül közelebb az Európai Unióhoz, ha minden lehetőséget kihasználva arról beszélünk, hogy mi vagyunk a legfölkészültebbek, minket értékeltek a legjobbra, és így tovább. Viszont egy ilyen magatartás kifejezetten alkalmas arra, hogy egy későbbi, az Unión belül majd óriási értéket jelentő középeurópai együttműkö dést már most meghiúsítsunk! Ezért arra kérek mindenkit, hogy ha nem föltétlenül muszáj, akkor lehetőleg tekintsünk el az egymás közötti vitákban attól a lehetőségtől - ezt mind a kormánypártiaknak, mind az ellenzékieknek mondom , hogy Magyarország kicsit nagyképűen, a mellét döngetve állandóan arról beszéljen, hogy mi jobbak vagyunk, mint más országok, környező országok vagy más csatlakozó országok. Nem vezet ez sehova sem! (Taps a kormánypártok padsoraiban.) A második kérdéskör, tisztelt hölgyeim és urai m, amely itt előkerült, és többen is beszéltek róla, a Bokroscsomag értékelésének kérdése. Van elég teendőnk a jövővel, ezért a múlttal csak annyiban érdemes foglalkozni, amennyiben tanácsokat ad nekünk a jövőre nézvést. A Bokroscsomag ad tanácsokat a jö vőre nézvést. Én értem, hogy az ellenzék minden egyes adandó alkalommal védi a Bokroscsomagot. Elmondja az érveit, miért kellene nekünk szeretnünk a Bokroscsomagot, és miért kellett volna a magyar népnek szeretnie a Bokroscsomagot. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem kell szeretni!) Szeretném, ha mindannyian tudnánk azt, hogy a magyar választópolgároknak más az értékelése a Bokroscsomagról, mint a mai ellenzéki pártok nagyobbik részének. Nem szeretik a Bokroscsomagot. A Bokroscsomag bizony a magyar polgárok fejében egyet jelent a tandíj bevezetésével, egyet jelent az alanyi jogon járó családi pótlék lehetőségének megvonásával, és egyet jelent általában minden gyermektámogatási rendszer leépítésével és megvonásával - ez a Bokroscsomag! Azt állítani, hogy erre, ezekre a lépésekre volt szükség ahhoz, hogy a magyar gazdaság fölívelő szakaszba jusson, ez túlzásnak tűnik. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, bizony föl kell tennünk a kérdést, hogy amikor ezek a döntések megszület tek, akkor valóban a kényszer vezettee azokat, akik ezeket a döntéseket meghozták. (Bauer Tamás: Igen!) Nem könnyű a múltba visszatekintve mérlegelni az akkori döntéshozók igazi szándékát. Ezért nem is ezt hívom tanácsul e kérdés megválaszolásakor, hanem inkább azt a kérdést teszem föl, hogy most, amikor olyan kormánya van hazánknak, amely szeretné, ha a családi pótlék mindenkinek alanyi jogon járna, amely szeretné - és meg is hozta a szükséges döntéseket , hogy ne kelljen tandíjat fizetni, amely újraépít i a családtámogatási rendszert, most, amikor ilyen kormányunk van és ilyen előterjesztéseket tesz a Ház elé, akkor vajon azok, akik egykoron a Bokroscsomag döntéseit meghozták, most támogatjáke ezeket a döntéseket. Ha most támogatnák, akkor lehetne azt m ondani, hogy akkor csak a kényszer miatt szüntették meg ezeket a támogatásokat. A valóság azonban az, hogy most, amikor vissza akarjuk állítani, és van is lehetőség arra, sőt bizonyos mértékig már vissza is állítottuk a családi pótlék alanyi jogon való jár andóságát, a gyermektámogatási
