Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról és a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1262 Egyidejűleg indokolt szakmai fejlődésük magas szintű biztosítá sa, erkölcsi és anyagi elismerésük növelése. A szakmai továbbfejlődést a képzést végző, arra szellemi és anyagi erőt ésszerűen összpontosító szakintézményeknek kell biztosítaniuk. Mindent egybevetve az integrációs partnereknek is rendkívüli felelősségük le sz, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén mennyiben lesznek képesek az óvó- és tanítóképzők, de a nagy hagyományokkal rendelkező tanárképző főiskolák is megőrizni önállóságukat, mennyire lesznek képesek fejleszteni, az arra alkalmas személyiségeket megt artani, a pedagógusi hivatás szakmai és erkölcsi tekintélyét megújítani. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint a jelen törvénytervezet integrációs törekvéseit a gyakorlat, a valóság fogja vizsgáztatni, és kéthárom esztendő múlva lesz annyi tapaszta latunk, de hozzáteszem, legyen annyi erkölcsi és politikai bátorságunk is, hogy a szükséges korrekciókat elvégezzük. Az erősen vitatott és vitatható megoldások esetében érdemes újólag megfontolni a lépcsőzetes integrációt is. Ennek enyhébb formája az, hogy a tervezettnél hosszabb ideig maradjon meg az önálló költségvetés, amely a belső önállóság és függetlenség megőrzésének egyik jogi biztosítéka lehet. Arra, hogy egy főiskolai kar az adott egyetem székhelyén, egyetemi karok között, azokkal mindenben közös igazgatásban, gazdálkodásban működjék, eddig tanulságos példa volt az ELTE tanárképző főiskolai kara. Ismereteim alapján mondhatom, hogy az egyetemi bázis vagy normatíva szűkössége mellett is legalább kétszerese az azonos szakirányú főiskolainak. Egyszerűb ben fogalmazva: főiskolai bázisról vagy normatíváról nem lehet egyetemet finanszírozni. A közös egyetemi költségvetéshez a főiskolai kar az egyetemi karokkal azonos arányokkal járul hozzá, amiből szolgáltatásként csak töredéket kap vissza, s ez külső beava tkozás elmaradása esetén a főiskolai kar lassú elsorvadását okozza. A költségvetés központosításáról, az elvonás mértékéről az egyetemi tanács dönt, a kari autonómia pedig nem nyújt védelmet. Mindezeket most azért is vázoltam fel, mert a módosított felsőok tatási törvényben jogi garanciát kell teremteni arra, hogy amennyiben az újonnan létrehozott univerzitásokban egyetemi és főiskolai karok egyaránt vannak, meg kell találnunk a lehetőséget az integrált főiskolai karok gazdasági önállóságának biztosítására. Ellenkező esetben a nagyüzemi átalakulás gazdasági törvényei szinte rákényszerítik az egyetemeket a gyarmatosítás finomabb, netán durvább változataira. Ezt a veszélyt érzi a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, ezt a veszélyt fogalmazza meg a főiskola kétségbeesett állásfoglalása is. Az Oktatási Minisztérium eredeti javaslata önálló, háromkarú budapesti pedagógiai főiskoláról szólt: tanítóképző, gyógypedagógiai főiskola és tanárképző főiskola. Ezt a tervezetet a Magyar Demokrata Fórum szakmai alapon is támogatta. Ma már az ELTE oktatói is elismerik - legutóbb Tőkéczki László a Magyar Nemzet hasábjain , hogy a tanárképzés a tudományegyetemi karokon jelenleg mostohagyermek. Ebben és az ehhez hasonló helyzetekben a lépcsőzetes integráció, a font olva haladás talán tartósabb és biztonságosabb integrációt erősítene meg. Nem tartom egészen indokoltnak azt, hogy a törvény különbséget tesz Budapest és vidék között abban a tekintetben, hogy például Debrecenben beilleszti az integrált rendszerbe az orvos tudományi egyetemet, Budapesten viszont nem. Az is kérdéses és kétséges számomra, hogy egy mamutegyetem csúcsán kialakult adminisztráció nem foge többe kerülni, mint a jelenlegi széttagolt és az elmúlt években több esetben is szigorú önkorlátozásra, takar ékosságra szorított rendszerek. Látom a könyvtárak összevonásának veszélyeit is. Még elképzelni is riasztó, hogy az elkapkodott, nem átgondolt belső integráció, a tanszéki könyvtárak tervezett beolvasztása nagy egyetemi könyvtárba, milyen áldatlan helyzete ket teremthet. A jelenlegi számítógépes nyilvántartás mellett ezt sokkal egyszerűbben lehetne megoldani: ha a központi katalógusba alkalmas módon, jól kezelhetően beillesztik a korszerűen feldolgozott tanszéki könyvtárak adatait is.
