Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
125 tragédia nem is következhetett be. El kellett t elnie jó néhány órának, talán egykét napnak is, amíg eljutott a tudatunkig, hogy ez a borzalom valóság, és itt valóban fiatal életek értelmetlenül a halálba jutottak. Mégis ezt a borzasztó szerencsétlenséget valami olyasmi követte, ami nézetem szerint aká r felemelő is lehet. Az ország úgy tudott gyászolni és olyanféle együttérzést tudott mutatni, ami azt az érzést keltette bennünk, hogy mégiscsak jó ebben a társadalomban élni, ez a társadalom talán mégsem teljesen közömbös. 1998. december hó 11én az egyik vezető napilapunk hírt adott a következőkről: "Tragédiák sora a Borsod megyei nincstelenek között - tizennégy fagyhalál Borsod megyében". December 12én újabb vezető napilapunk: "A borsodi fagyhalálokok és a karitász fontossága - emberi tényezők". Decembe r 12én, még ugyanezen a napon másik vezető napilapunk: "Eddig negyven fagyhalál az idén". (9.40) December 15én: "Az elmúlt napokban bekövetkezett fagyhalálokokról: hajléktalanok, idősek." December 29: "Fagyhalálokok: nyomor és ittasság." Ne haragudjanak, hogy ilyen hosszan soroltam fel ezeket a címeket, de én úgy érzékeltem, hogy a társadalom mindezek után közömbös maradt. Nem érték el ezek a cikkek, ezek az írások azt a célt, amit pedig el kellett volna érjenek: hogy a társadalom átérezze a saját felelős ségét. Azt gondolom, hogy szerepet játszott ebben az a televíziós adás is, ahol megszólaltattak egy - legalábbis látszólag - igen jó erőben lévő hajléktalant, aki nagyon határozottan utasította vissza annak a lehetőségét, hogy 1500 forintért elmenjen havat lapátolni. A társadalom itt, innen, ettől az adástól kezdve nagyrészt felmentettnek tekintette magát. Okkal? Én azt gondolom, hogy nem. Nos, január közepén idejét éreztem annak, hogy próbáljuk meg felderíteni, hogy eddig összesen, nyilvántartá sok szerint hányan vesztették az életüket a tél szorításában. A Szociális és Családügyi Minisztérium ismeretei szerint - az adatok csak a hajléktalanokra vonatkoznak, a lakással rendelkezőkről a hír szerint nincs adat : Budapesten 12 fő, vidéken 10 fő; az MTIadatbank szerint Borsod megyében 23, Hevesben 6. A Fővárosi Önkormányzat mindössze 3 halottról tud. Én ekkor döbbentem meg igazán, mert úgy látszik, hogy megszámláltattak, híjával találtattak, de senkit nem érdekel. A társadalom még arra sem figyel od a, nem érdekli, hogy vajon hány ember az, aki önhibáján kívül került ilyen helyzetbe; hány ember az, aki a tanyákon hal meg, vagy a faluszéli kis házában, ahol már nem képes a tüzelőt összegyűjteni és nem fagyhalálban fog meghalni, hanem kihűl, és azt fogj ák róla megállapítani, hogy megállt a szíve, már nem bírta a további szorongattatást - talán megváltás a számára. Én azt gondolom, tisztelt Ház, hogy a Független Kisgazdapárt teljes erejével támogatja azt a programot, amely program arról szól, hogy a csalá dok erősítésén keresztül kell olyan gazdasági erőt elérni, amely az egész társadalom felemelkedéséhez vezethet. A mi külön programunk, amit mindenképpen meg kívánunk valósítani, hogy a vidéket felemeljük oly módon, hogy a kis- és középgazdálkodások önfennt artókká legyenek, hogy el tudják önmagukat látni még a legnehezebb időkben is. De addig, addig, hölgyeim és uraim, tisztelt Ház, amíg ez bekövetkezik, addig a felelősség közös. Mindannyiunké, az egész társadalomé! Én azt gondolom, hogy nem lehet embereket, embercsoportokat leírni, ezért felel mindenki: a kormány, a civil társadalom, és felel érte az egyház, s felel érte az egyén, de legelsősorban az önkormányzat, mert ők nem hagyhatják sorsukra azokat, akik rájuk bízattak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Tap s.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Hozzászólására Őry Csaba politikai államtitkár úr kíván reagálni, a Szociális és Családügyi Minisztérium részéről. Államtitkár úr, öné a szó. DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár :
