Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter:
121 Tavaly az Amnesty International és hazai fiókja lefolytatott egy vizsgálatot, megállapítván, hogy tarthatatlanul rosszak a magyar börtönviszonyok. A vizsgálathoz csatlakozott az ombudsmani hivatal. Tökéletesen igaz uk van: nagyon rosszak. (9.20) Még valamit szeretnék ehhez az egészhez hozzátenni. Ez nagyon hasonlít valamihez: a privatizációhoz. Nem gondolják talán, hogy Döcher úr - szerencsétlen, akit kivégeztek - privatizált magának öt évet? Mert ez történt. Ötéves ítéletét privatizálta saját presszójában letöltendő szabadságvesztésre, és folytatta üzelmeit bírói segédlettel. Mennyire hasonlít ez, kérem szépen, bizonyos privatizációs eljárásokhoz, amelyekről kiderül, hogy törvényesek, etikailag ugyan egy kicsit sáros ak, és nincs mit tenni!? Kíváncsiak vagyunk, hogy ebben az ügyben mennyire lesz erős és határozott a kormány, mert itt most egy nagy eset van véletlenszerűen felszínre hozva. Itt most meg lehet ragadni és át lehet világítani az egész rendszert, amely így m űködik. Így nem működhet, ez az állam, ahol ilyesmi előfordulhat, és ahol ezt a bíróság még megpróbálja elrejteni, alkalmatlan arra, hogy Európába menjen! Kérem, hogy ne ezt a szerencsétlen gyilkossági esetet tekintsék, hanem az igazságszolgáltatás privati zálásának kérdését is tekintsék át ezen bűnügy alkalmával. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki hozzászólni. (Dr. Dávid Ibolya jelzésére:) Megadom a s zót Dávid Ibolya igazságügyminiszter asszonynak. Miniszter asszony, önt illeti a szó. DR. DÁVID IBOLYA igazságügyminiszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Engedje meg nekem, hogy a feltételezések és az értékelések helyett azokról a té nyekről és adatokról tájékoztassam önt és az Országgyűlést, amelyeket ebben a pillanatban az igazságügyi tárca felelős minisztereként most elmondhatok. Teljesen jogos a társadalom felháborodása, és teljesen jogos a társadalom értékítélete, hiszen jogosan v árja el, hogy többet ilyen vagy hasonló eset ne történjék meg. Ugyanakkor teljesen mindegy a magyar társadalom szempontjából, hogy ez a gyakorlat - legyen az bírói, vagy a büntetésvégrehajtás mulasztásából eredő - jogszabálymódosítást igényel vagy pedig a belső rendelkezések módosítását. Egy a lényeg, és ebben a célban egyetértek önnel, hogy ilyen és hasonló eset többet ne fordulhasson elő. Pontosan ez indokolta azt, hogy azonnali eljárást kezdeményeztem a büntetésvégrehajtásnál a teljes tényállás felder ítésére, a felelősök megnevezésére beosztásra, rendre, rangra tekintet nélkül. Ez az eljárás vezetett el oda, hogy az országos parancsnok felfüggesztette beosztásából az intézeti parancsnokot, a gazdasági vezetőt, az ügyintézőt és a büntetésvégrehajtási o sztályvezetőt is. Tisztelt Képviselő Úr! Ezt meghaladóan intézkedtünk, hogy az összes ilyen enyhébb végrehajtási szabály alkalmazása felülvizsgálásra kerüljön egyenként minden olyan esetben, különös tekintettel arra, ahol egy személyt helyeztek ki munkára a büntetésvégrehajtás berkein belül. Az előzetes vizsgálataink szerint a szerződés megkötésekor a büntetésvégrehajtási intézet legalábbis hanyagul vizsgálta Döcher bűncselekményeit, előéletét és bűnözői kapcsolatait, valamint a Fruzsina Bt.ben, illetőle g a bt.ben kültag White Power Kft. tulajdonosait, hiszen ezek között szerepelt - ahogy ön is állította - maga az elítélt is, Döcher elítélt. Bizonyos, hogy a Döcher György ügyében hozott büntetésvégrehajtási bírói döntések nincsenek összhangban az enyhéb b végrehajtási szabályok alkalmazása kapcsán kialakult bírói gyakorlattal és magával a jogszabályhely céljával, hiszen itt egy szervezett bűnözésben részt vevő személyről volt szó, egy veszélyes bűnözőről. Ezt az álláspontomat akkor is fenntartom az üggyel kapcsolatban, hogy ha a bírói vezetők megnyilatkozásai ezzel ellentétes tartalmúak. Megerősít engem ebben az a tény is, hogy a büntetésvégrehajtási intézet nemleges véleménye, az elsőfokú bírói döntés ellen
