Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 22 (56. szám) - Az egészségügyet, illetve a gyógyszerellátást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1189 BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Asszony! Köszönöm a sz ót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Most olyan törvényjavaslat van a kezünkben, amelyikben az előterjesztő, a miniszter, illetve a jogszabály alanyai maximálisan egyetértenek, legalábbis a lényegét tekintve bizonyos az egyetértés. Ilyenkor a képviselők sokkal könnyebb helyzetben vannak, mint mondjuk, más esetben. Ez a törvénytervezet a Magyar Orvosi Kamara, valamint a Gyógyszerész Kamara áldásával került benyújtásra, következésképp olyan nagyon sok támadási felületet ellenzéki olvasatban sem lehet találni rajta. Ha én mégis ebben az általános vitában szeretném felhívni képviselőtársaim, illetve az előterjesztő figyelmét néhány vitatható pontra, akkor azt elsősorban azért teszem, mert liberális nézőpontból olvasom a ka mara és a minisztérium egyetértését. Az egyik ilyen területe, része a törvénynek, ami nekem legalábbis gondot okoz vagy legalábbis kérdőjeleket vet fel, az a szakmai kollégiumok elhelyezésével kapcsolatos. Én azt t apasztalom, hogy szakmán belül is legalábbis megosztja az érintett közösséget, a szakmát a kollégiumokhoz való hozzáállás, a kollégiumok viszonya a Magyar Orvosi Kamarához. Ez a törvényjavaslat a szakmai kollégiumokat egyértelműen besorolja az Orvosi Kamar a alá, gyakorlatilag ágazati fiókszervezeteket csinál a szakmai kollégiumokból egy olyan korábbi státuszukhoz képest, amikor ők közvetlenül a miniszterrel kapcsolatban álló, független szakmai szervezetek voltak. Én azt gondolom, hogy ez a szakmai független ség a miniszter nézőpontjából is nagyon sok előnyt hordozott magában. Amikor a miniszter valamilyen konkrét szakmai kérdésben véleményért fordult a kollégiumokhoz, akkor nem kellett attól tartania, hogy különböző hatalmi viszonyok befolyásolják azt a szakm ai véleményt, amit kapni fog. Kétségtelen, hogy a szakmai kollégiumok számára ez a helyzet azt a nehézséget jelentette, hogy a miniszterhez, illetve a kamarához fűződő lojalitásuk hogyan alakul. Ebben az új felállásban viszont ez a dilemma egyértelműen meg oldódik; egy hierarchiába, a kamara alá sorolva találják meg a helyüket a szakmai kollégiumok, és még egyszer mondom, nem biztos, hogy ez a független szakmai véleményformálás szempontjából minden tekintetben előnyös megoldás lenne. De én úgy állok ehhez a kérdéshez, hogy legyen ez a szakmában részt vevők gondjabaja, a kollégiumok és a kamarák döntsék el maguk, hogy hogyan akarnak egymáshoz viszonyulni, és én képviselőként elfogadom az ő döntésüket. (18.20) Legfeljebb annyit fűznék hozzá, hogy pillanatnyila g a kollégiumok hozzáállását nem ismerem; a bizottsági ülésen a kamara képviselői voltak jelen, kollégiumi képviselővel nem találkoztunk. Talán érdemes az előttünk álló heteket arra is kihasználni, hogy a kollégiumok szakmai véleményét megismerjük e tekint etben. A másik téma, amiről egy kicsit hosszabban szeretnék beszélni, az azzal kapcsolatos, hogy ez az új törvényjavaslat milyen jogosítványokkal dúsítja fel az Orvosi Kamara korábban is meglevő jogosítványait, ezek a jogosítványok ugyanis érzékelhetően bő vülnek, különösen a véleményezési jog tekintetében. A régi törvény három bekezdésben fogalmazott meg véleményezési jogosítványokat, ez az új javaslat az e) pontban pontosan nyolc alpontban sorol föl nagyon eltérő területeket, ahol a kamarának a véleményezé si jogköre bővül. Miért érzek én egy kis problémát ebben a jogkörbővülésben? Elsősorban azért, mert a véleményezési jog egy nagyon gyenge jogosítvány. A véleményt vagy figyelembe veszi, aki kikérte, akinek szól, vagy nem veszi figyelembe. Az a tapasztalat, hogy az el nem fogadott vélemények azzal a következménnyel járnak, hogy a szakma, a kamara tekintélye gyengül, aláásódhat. Tehát megfontolás tárgyává tenném - üzenve ezt a kamara képviselőinek is , hogy érdemese maximalista igénnyel a véleményezési jogo kat ilyen terjedelemben bővíteni, ha az esetleg azzal a következménnyel jár, hogy súlytalanná válik a kamara véleménye, ha azzal a következménnyel jár, hogy nagyon sok olyan döntés születik, ahol nem veszik majd figyelembe a kamara véleményét.
