Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 22 (56. szám) - Az egészségügyet, illetve a gyógyszerellátást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
1179 Az orvostudomány és a gyógyszerészet művelői hagyományosan nagy felkészültségű szakemberek, akik foglalkozásában az önálló gondolkod ás, a kreatív cselekvés, az etikus és humánus magatartás alapvető követelmények. Éppen ezért mind az orvosok, mind pedig a gyógyszerészek évszázadok óta igyekeznek ezeket az értékeket mindig a kor szelleméhez alkalmazva őrizni. Mindkét szakma hagyományai k özé sorolhatjuk az önszerveződések, a tudományos és szakmai fórumok megteremtésének az igényét is. Több formában lehetséges ennek teret adni, melyek közül az egyik legfontosabb a kamarai szerveződés. A magyar orvostársadalomban mindig megvolt az igény, de csak tíz évvel ezelőtt lett lehetőség, hogy a kamarát újból megalakítsák, és ezzel az ország egészségügyi ellátásának, egészségpolitikájának hatékony befolyásolása legyen lehetséges. A kezdeti egyesületi formát végül is '94 óta törvényi felhatalmazottságga l hivatásrendi köztestületként működtetik, és ez a Magyar Orvosi Kamara és a Gyógyszerész Kamara. A '94es törvényi keretek lehetőséget biztosítottak arra, hogy megkezdődjön az önigazgatás, az önszerveződés és a napi gyakorlat kialakítása. Az elmúlt évek t örekvései pozitív és negatív tapasztalatokkal egyaránt szolgáltak mind a kamarák tagsága, mind pedig az állami irányítás számára. A tapasztalatok alapján merült fel a jogosnak mondható igény, hogy a törvény által megszabott kereteken változtassunk. A kamar ák törekvése sok tekintetben egybevág az állami irányításról, a közigazgatásról alkotott reformelképzeléseinkkel. Fontos cél, hogy ott, ahol lehetséges, az állam vonuljon ki korábbi közvetlen ügyintézői szerepéből, és bízza ezeket a feladatokat az önigazga tásra képes és alkalmas hivatásrendi kamarákra. Ezen elvnek megfelelően bővülnek a kamarai jogosítványok. Ugyanakkor pontosabb, részletes tartalmi meghatározást kapott a miniszter törvényességi felügyelete, azaz garancia lesz a jövőben is arra, hogy fennak adás nélkül születhessenek meg a döntések. A kamarák szerepének növekedésével együtt növekszik a döntéselőkészítésben való felelősségük is. A nagyobb felelősség ugyanakkor megköveteli annak fokozott érvényesíthetőségét is. Ez az, amiért a kamara bővülő fe ladatainak ellátására a szakmai kollégiumrendszer az igazgatás szakszerűségét biztosítani tudja. Ezzel teremtjük meg a lehetőséget arra is, hogy olyan főállású szakemberek végezzék a feladatokat, akiknek a szerepét leginkább a helyi önkormányzatok mellett dolgozó jegyző szerepével hasonlíthatjuk össze. Az igazgatás szakszerűségén túl a javaslat alapvető jelentőségűnek tekinti az igazgatás racionalizálását. Ennek érdekében a kamarai feladatok jellegének jobban megfelelő, az operatív működést elősegítő belső szervezeti változások is indokoltak, elsődlegesen a működés egyszerűsítésének igényével. Az Orvosi és a Gyógyszerész Kamara kitüntetett helyzetben van azáltal, hogy az adott szakmák minden gyakorló képviselőjét tömörítik. Úgy gondoljuk, hogy ennek megtartá sa feltétlenül szükséges. Ez a helyzet teszi lehetővé, hogy a hivatás gyakorlóit érintő jogalkotásban aktívan részt vegyenek. Ezért a törvénymódosítás előírja, hogy a döntések előkészítése és meghozatala során nemcsak formálisan, hanem valódi partnerként, az egészségügyi igazgatás egyenrangú szereplőjeként kell a kamarákat bevonni, tudva azt, hogy a szakmaiságon túl közvetlen politikai felelősség a kamarákat nem terheli. Ezen a módon vélhetően nagyobb szakmai legitimációt kapnak az ágazatirányítói döntések. A törvénymódosítást az is indokolta, hogy a kamarai törvényt illetően az Alkotmánybíróság döntést hozott, és hosszú kommentárral indokolta azt. Az egészségügyi ágazat működése elképzelhetetlen erős, szakmai hatósági ellenőrzés nélkül. Ez a szerep azonban összeférhetetlen a kamara érdekképviseleti feladataival, illetőleg azzal, hogy a kamara orvosetikai és egyéb szakmai magatartási kérdésekben kötelező normákat ír elő, és etikai bizottságai útján szankcionálhatja ezen szabályok megsértőit. Az államigazgatás i érdekek és a kamarai érdekek esetleges ütközését feloldja a törvénymódosítás a tekintetben, hogy a korábbinál pontosabban rendelkezik az összeférhetetlenség szabályairól és a kamara etikai jogköréről. Tisztelt Képviselők! Hazánkban az Orvosi Kamara és a Gyógyszerész Kamara működése hagyományosan a németosztrák típusú modell alapján formálódott. Ennek megfelelően a kamarák
