Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 22 (56. szám) - Franco Danieli, az olasz képviselőház külügyi bizottsága delegációjának vezetője és kísérete köszöntése - A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1166 arra utalnak, hogy szükség van a különböző közigazgatási szervezetek feladat- és hatásköreinek, felelősségrendszerének, intézkedési jogköreinek az egyértelmű, precíz meghatározására. A törvényjavaslat adós marad a katasztrófák elleni védekezés irányítási rendszerének tételes, pontos és összefüggő szabályozásával. Ebből adódóan az egyes szervezetek jogosítványai között párhuzamosságok jönnek létre, és indokolatlanul kikerülnek az egysé ges irányítás rendszeréből azok a katasztrófák, amelyek felszámolásában a katasztrófaelhárítás irányításában részt vevő szervezetek és az általuk irányított különféle szervezetek működnek közre. A katasztrófák elleni védekezés irányítása legmagasabb szinte n a kormány hatáskörébe tartozik, amelyet a kormányzati koordinációs bizottság útján végez. Ennek a bizottságnak az összetételéről a törvényjavaslat nem tartalmaz rendelkezést. Célszerű lenne, ha ezt nem végrehajtási rendelet foglalná magába, hanem alapelv i szinten - elnök, elnökhelyettes, konkrét feladatkörök, a megelőzés, illetve a beavatkozás irányítása, valamint a pénzügyi alapok tekintetében - a törvényjavaslatba kerülne be. A törvényjavaslat 12. §ában megfogalmazottak nem segítik elő az egységes irán yítás és megelőzés rendszerét, mert a jelenlegi helyzetet hozzák vissza azzal, hogy katasztrófafajtánként védekezési munkabizottságokról rendelkeznek, és ezeknek a munkabizottságoknak a vezetőiként az egyes ágazati minisztereket jelölik ki. Ez a megoldás n em teszi lehetővé, hogy a bizottság elnöke egységesen tudja irányítani a katasztrófaelhárítást, különösen azokban az esetekben, amikor egy időben többféle katasztrófa is bekövetkezik; például közlekedési baleset, tűz, földrengés, árvíz és sorolhatnám továb b. (16.20) Az egységes irányítási rendszer lényegi eleme az ágazatilag kialakult, különböző irányítás alatt álló védekezési rendszerek integrált működtetése. A közös válságmenedzselési elvek szakmai normatívákra és összehangolt informatikára, jelző és rias ztó infrastruktúrára épülő rendszere lehetővé teszi a meglévő erőforrások optimális felhasználását, a reális kockázatvállalást, és biztosítja a hatékony megelőzés és a tervszerű válaszintézkedések összhangját. A rendszer egységes jellegének ki kell fejeződ nie mind a katasztrófák elleni megelőző védelem, mind a védekezés területén. Úgy gondoljuk, az elmúlt időszak katasztrófahelyzeteinek tapasztalatai megfelelően alátámasztják és indokolják, hogy integrált szervezetre van szükség. Egyetértünk azzal, hogy a p olgári védelem és az állami tűzoltóság összefont rendvédelmi szervként működjön a törvényjavaslat elfogadása esetén. Úgy ítéljük meg, hogy a katasztrófaelhárítás rendszerében a tevékenység hatékonyságát javítja az integrált szervezet. Előnye lehet: megtere mti az alapját az egységes katasztrófaelhárítási rendszer létrehozásának, a katasztrófaelhárításban részt vevő más szervekkel történő racionális együttműködésnek. Lehetőséget teremt a hivatásos szervek megfelelő időben és helyen történő alkalmazására, a ké szenlétbe helyezés koordinált végrehajtására. Országos szinten egységes ügyeleti és műveletirányítási központ hozható létre; csökkenthetők az eddig két külön szerv működtetésével kapcsolatos funkcionális, személyzeti, anyagi, pénzügyi és a többi feladatok, az ehhez szükséges szervezeti egységek. A személyi állomány képzése és felkészítése a közös feladatra azonos módon történhet. Egységes szakmai irányítás valósulhat meg az önkormányzatok feladatellátását illetően. Természetesen megfogalmazhatók megoldásra váró problémák is a két szervezet integrációját illetően, mint például az eltérő munkamódszerek összehangolása, a képzés tartama, az eltérő rendeltetésű szaktechnikák kezelése, a hatáskörök, jogkörök továbbgondolása, melyekről, illetve egy részükről indoko lt a törvényben rendelkezni. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a törvényjavaslat egyértelműen rögzíti: a településeken a polgármester felelős a katasztrófaelhárítás és a védekezés megszervezéséért. Az elmúlt időszakban esetenként érzékelhető volt, hogy a p olgármesterek nem kezelték súlyának megfelelően ezt a feladatot, nem érezték a felelősségüket. Maguk az önkormányzatok sem feltétlenül tekintették helyi közügynek is a település biztonságát és védelmét. Ebből következően a felkészülést az ilyen
