Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 22 (56. szám) - Franco Danieli, az olasz képviselőház külügyi bizottsága delegációjának vezetője és kísérete köszöntése - A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÓRÓDI MÁRIA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1163 tárgyalását kezdjük meg a parlamentben, amely javaslat indokolatlan feszültségeket gerjeszt e szervezetek vezetésében. Mi indokolhatja ezt a nagy sietséget? Miért kell egy szakmailag megalapozatlan, szervezetileg, feladat- és hatáskörében áttek inthetetlen, jogtechnikailag hibát hibára halmozó javaslatot éppen egy ilyen, fontosabb feladatokat igénylő időszakban előterjeszteni? Hacsak az nem indokolja, hogy visszaélnek azzal a hittel, amit éppen az előttem felszólaló képviselőtársam is tanúsított, hogy katasztrófa idején minden javaslat átmegy, amelyről azt mondják, hogy segít az elhárításban. Sajnos ma már nem különös az, hogy ezzel a laikus hittel folyamatosan visszaélnek. A katasztrófák elleni védekezés nemzeti ügy, megszervezése és irányítása á llami feladat. E feladatának az állam akkor tesz eleget, ha hatékony szervezeteket állít fel és működtet a megelőzés, a felkészülés és az elhárítás időszakában egyaránt, és mindezek mellé rendeli a szükséges és lehetséges anyagi eszközöket és a szabályokat . Ez a törvény nem erről szól! Egyetlen és láthatóan erőszakolt célja a tűzoltóság és a polgári védelem egyes szerveinek, szervezeteinek összevonása. Ez az összevonás 1993ban már megtörtént az MDF kormánya alatt, majd 1995ben, alkotmánybírósági döntés ny omán, a szétválásuk is megtörtént. Most ismét az 1993as állapotot akarják visszahozni. A szabaddemokraták frakciója támogat minden olyan javaslatot és törekvést, szervezeti összevonást, amely valóban növeli a hatékonyságot és nem növeli indokolatlanul a k öltségeket. Örömmel fogadjuk, ha a kormányon belüli együttműködésnek is a jelenleginél hatékonyabb formáját találják meg a koordinációs bizottságban. Nem tartjuk ugyanis szerencsésnek, ha katasztrófák idején a különböző minisztériumok vezetői, a minisztere k különkülön tesznek áttekinthetetlen ígéreteket, hoznak áttekinthetetlen intézkedéseket. De ez a javaslat nem erről szól, hanem arról, hogy felborítja az eddig kialakult, alulról építkező és jól működő védelmi rendszert, miközben ténylegesen adós marad a védekezés irányítási rendszerének pontos és szakszerű meghatározásával. Pedig a katasztrófák elleni hatékony védekezés több mint másfél évtizede folyamatosan foglalkoztatja a magyar kormányzati és szakmai köröket egyaránt. 1994ben törvényjavaslat is kész ült. E mostani előterjesztésben az eddig felhalmozott ismereteket teljességgel figyelmen kívül hagyták. A javaslat kidolgozásába nem vonták be sem a tűzoltóság, sem a polgári védelem aktív szakembereit, az önkormányzatokról és más érintettekről már nem is beszélve. Talán ennek is köszönhető, hogy már az értelmező rendelkezések is olyan értelmetlenek, hogy nem tudjuk meg belőlük, mi számít katasztrófának vagy veszélynek - vagy éppen katasztrófaveszélynek. Például amikor a törvényjavaslat meghatározza a katas ztrófahelyzetet, azt mondja: "Katasztrófahelyzet: olyan mértékű katasztrófaveszély, illetőleg bekövetkezett katasztrófa, amikor az arra felhatalmazott állami szerv vezetője a katasztrófa veszélye bekövetkezésének tényét megállapította és a szükséges intézk edéseket elrendelte." Azt gondolom, ebből a meghatározásból sok minden kiderül: az, hogy valaki valamit megállapíthat - de hogy ez a megállapítás milyen alapokon történik, az nem derül ki. És ezt a törvényt kell alkalmazni "katasztrófahelyzetben, illetve a katasztrófa megelőzése érdekében a Magyar Köztársaság területén végzett katasztrófaveszélyes tevékenységre, továbbá akkor, ha a katasztrófa károsító hatása ellen Magyarországon fel kell lépni." Ezek azok a megfogalmazások, amelyek nemcsak hogy szűkítik a katasztrófa fogalmát, hanem olyan bonyolult módon közelítik meg, hogy feltehetőleg senki nem tudja megérteni, valójában mi is az a jogi tárgykör, amelyről ez a törvényjavaslat rendelkezik. Az értelmező rendelkezéseken túl is a törvény tartalmaz sajátos és egyáltalán nem követendő, joginak tűnő megoldásokat, amelyekkel az alkalmazás során - különösen, ha katasztrófahelyzetben kell alkalmazni ezt a törvényjavaslatot - nem lehet mit kezdeni. A javaslat II. fejezete címében a katasztrófák elleni védekezés irány ításáról szól. De csak a címében szól valódi irányításról! A feladatok, intézkedések és szervek, szervezetek áttekinthetetlenül sorjáznak egymás után. Jó néhányról azt sem lehet tudni, hogy micsoda! Azt pedig végképp nem,
