Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 22 (56. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
1127 elmondhatjuk, hogy Magyarország immáron a nyugati partoknál horgonyzott le. Bizonyára önök is ismerik azt a régi görög bölcsességet, miszerint a legbiztonságosabb hajóknak azok minősülnek, amelyek már beértek a kikötőbe. Így van ez reményeink szerint velünk is. Magyarország számára a NATOhoz való csatlakozás egyúttal a békét is jelenti. Háborút megvívni akár sikeresen is, nos, ahhoz nem kell más, csak ellenségek; tartósan békét teremteni azonban szövetségesek nélkül a világnak ebben a szegletében nem lehetséges. NATOhoz való csatlakozásunknak van még egy érdekes összefüggése, amelyről a honi vitákban kevés szó esett. Meggyőződésünk szerint ugyanis Csehország, Lengyelország és Ma gyarország NATOtagsága egyúttal KözépEurópa újjászületését is jelenti. (13.10) Önök is tudják, hogy a XX. század során - a három nép között fennálló kölcsönös szimpátia ellenére - mi, magyarok gyakran kényszerültünk arra, hogy mégis konfliktusba keveredjünk Lengyelországgal vagy Csehországgal. Miközben lengyelek ezreit mentettük a második világháború során, aközben két szembenálló blokknak voltunk tagjai. Vagy 1968ban, amikor magyar csapatok is részt vettek Csehország, az akkor Cseh szlovákia elleni katonai akcióban, itthon, Magyarországon számosan találták meg annak a lehetőségét, hogy kinyilvánítsák a cseh és szlovák nép iránti szolidaritásukat. Nos, azzal, hogy a három ország együtt csatlakozott az Északatlanti Szerződéshez, meggy őződésem, hogy KözépEurópában ez a tudathasadásos állapot most hosszú időre véget ért, és KözépEurópát ismét az jellemezheti, ami a legnemesebb hagyományai közé tartozik, vagyis az itt élő népek közötti őszinte együttműködés. Ha a NATOtagság gazdasági é letünkre gyakorolt hatásáról beszélünk, akkor engedjék meg, hogy megemlítsem azt is, hogy nyilvánvalóvá vált Magyarország csatlakozásával, hogy az üzleti kockázatok az ide érkező befektetők, az itt gazdasági tevékenységet folytatók számára minimálisra csök kentek. Magyarország nem egyszerűen belső stabilitása, hanem immáron külpolitikai szövetségi rendszere miatt is kiszámítható és biztonságos ország. Végezetül, összefoglalóan, engedjék meg, hogy azt mondjam, mindent egybevetve: a NATOhoz való csatlakozássa l Magyarország érezhetően felértékelődött, és erősebbé vált. Milyen teendőkkel jár, tisztelt hölgyeim és uraim, az előttünk álló hónapokra és esztendőkre, sőt, órákra és napokra gondolva Magyarország NATOtagsága? Először is a hadsereg korszerűsítésének to vábbi teendőivel. Másodsorban, tisztelt hölgyeim és uraim, Magyarország számára egy sajátos helyzet állt elő azzal, hogy egyetlen szomszédos országunk sem tagja a NATOnak. Következésképpen a magyar külpolitikának választ kell adnia az ebből a helyzetből f akadó kérdésre: hogyan gondolkodunk az Északatlanti Szerződés további kibővítéséről? Szeretném megismételni azt az álláspontot, amelyet korábban már e Ház falai között a köztársaság külügyminisztere kifejtett, miszerint Magyarország kormánya támogatja a N ATO további bővítését velünk szomszédos államok irányába. Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, teendőnk az is, hogy immáron a NATO jövőjéről szóló vitákban is egyenrangú partnerként részt vegyünk. Ne feledkezzünk el arról, hogy áprilisban a NATO egész po litikai világrendünkben betöltött szerepéről hoz majd fontos döntéseket, és ezeknek a döntéseknek Magyarország immáron nemcsak szemlélője, nemcsak elszenvedője, hanem alakítója is lehet. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, sok feltételnek kellett együtt telje sülnie, hogy ezt a bejelentést itt, önök előtt megtehessem. Kellett hozzá az '56os szabadságharc, kellett hozzá a NATO akarata, az a felismerés, hogy a NATOnak szüksége van Magyarországra - hiszen ez a helyzet , és kellett hozzá az a közös képességünk, hogy az elmúlt tíz évben Magyarországon egy szilárd, kiszámítható, alkotmányos rendet építsünk föl.
