Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének az ügyészség 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolója és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
1117 Ha mindezeket összevetjük a pillanatnyilag bvintézetben lévő személyek számával - ami meghaladja a 14 200 főt, ami rendkívül magas , és ha hozzátesszük azt, hogy ez a szám '97ben legalább 10001200zal kevesebb volt, akkor azt mondhatjuk, hogy maga (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) az ítélkezési gyakorlat is lényegesen szigorúbbá vált. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, ké pviselő úr. Megadom a szót felszólalásra TuriKovács Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Egy önvizsgálattal kell kezdenem: súlyos taktikai hibát követtem el, amikor az elnök úr szót kívánt a dni, és magam kiszámoltam, hogy még két felszólaló van, de nem számoltam ki a számtalan kétperces hozzászólót. Volt azonban ennek mégis valami haszna, tisztelt Ház. Elnézést kérek, tisztelettel üdvözlöm a legfőbb ügyész urat és valamennyi megjelent vendégü nket. A haszna pedig a következő volt: Az eddig felszólalók ugyanis az előterjesztésnek, illetve a beszámolónak az első négy és fél oldalát olyan kimerítően tárgyalták meg - ez pedig az ügyészség helye az államszervezetben, valamint a legfőbb ügyész és az Országgyűlés kapcsolata , amihez hozzáfűzni már aligalig lehet valamit. Ugyanis ez a négy és fél oldal, úgy tűnt az eltelt időszakban, központi kérdéssé alakult, talán nem is egészen véletlenül. Én ebben most csak a saját, illetve a Független Kisgazdapár t álláspontját szeretném a Házzal és így a közvéleménnyel is ismertetni. Töretlenül az az álláspontunk, támogatjuk a kormánynak azt a szándékát, hogy tiszta helyzetet teremtsen ebben a kérdésben. Támogatjuk azt a szándékát, hogy az ügyészség alkotmányos he lyzete úgy nyerjen végleges rendezést, hogy ez a kormány alá helyezéssel történjen. Ugyanakkor szeretném ismételten leszögezni, hogy a magunk részéről nem tartjuk elfogadhatatlannak azt a megoldást sem, ha az ügyészség a parlament, az Országgyűlés alá rend elten működik. De ebben az esetben - és erre szeretnék rámutatni - a reményeink szerint rövidesen ajánlássá váló, most még csak munkaanyagként szereplő és az Európa Tanács igazgatósága által létrehozott bizottságon kidolgozott, szigorúan pontokba foglalt f eltételrendszernek érvényesülnie kell. Ugyanis itt számos érv hangzott el, amely évrendszer, azt hiszem, sok szempontból hibátlan volt. De ugyanilyen módon lehet érvelni akkor is, ha ez az érvrendszer most a másik, az Országgyűlés alá rendelés esetében érv ényesíti azt a felügyeleti jogkört, amelynek meg kell valósulnia. Én most nem kívánok itt ismétlésekbe bocsátkozni, hogy mennyire helyénvaló, rendjénvaló az interpellálhatóság, itt lehetne sorolni mindezeket a kérdéseket, ez már ismétlés lenne. Egyetlen sz akmai kérdéssel szeretnék foglalkozni, bizonyos vonatkozásban ezt is érintették. Ez a kérdés az ügyészi fellebbezés kérdése, azaz a váderedményesség kérdése. Én azt gondolom, minden ellenkező híreszteléssel szemben, kialakult egy gyakorlat. Ez a gyakorlat pedig az, hogy a váderedményesség már akkor megvalósul, ha bármire elítélik a vádlottat. Ebből következően - és ezt én nem a legfőbb ügyész úrnak címzem, hanem a gyakorlatnak - kialakult egy olyan helyzet, hogy az ügyész számára is talán az a legkényelmese bb és a legkellemesebb, de a bíró számára is, aki ebben az esetben menekül az indokolástól, hogy ha az az ítélet egy igen alacsony értéken, az első fokon lehetőleg jogerőre emelkedik. Ebben az esetben nincs fellebbezés, ebben az esetben nincs indokolás, eb ben az esetben csak egy rövidített ítélet van. Én azt gondolom, ez a gyakorlat hosszú távon nem jó, nem tartható, az ügyészi fellebbezéseknek ugyanis éppen úgy, ahogyan itt az MSZPs képviselőtársam elmondta, nagyon jelentős súlya van:
