Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének az ügyészség 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolója és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP):
1114 Vastagh úrtól kell megkérdezni, hogy az abban foglaltak egy szakmai munkaanyagnak minősülneke, vagy pedig az ő személyes álláspontjának. Attól tar tok, a válasz nem lesz olyan egyértelmű, ahogy azt államtitkár úr gondolja. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót felszólalásra Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, MIÉP. Tessék! DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MI ÉP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán meglepő lesz, de az ügyészség 1997es működéséről szóló beszámolójának az ürügyén én erről a beszámolóról szeretnék szólni - ennyiben eltérnék a korábbiaktól. Mon dhatnám, hogy megtörve bár, de késve nem kaptuk kézhez a legfőbb ügyész úrnak az ügyészség 1997es tevékenységéről szóló beszámolóját. A késésért természetesen nem hibáztatom annak készítőjét, hiszen látjuk az anyagból, hogy ő már tavaly májusban elkészíte tte azt. Hogy mégis csaknem tízhónapos késéssel, a tárgyévet követően pedig jóval több mint egy évvel került a parlament elé, az már más kérdés, és nem az ő hibája. De most legalább idekerült, mert mint az anyagból kiderül, az előző ciklus éveiben egyszer sem került a legfőbb ügyészi éves beszámoló a parlament elé, mivel az ország akkori vezetői nem tartották fontosnak, hogy az ügyészség működését négy év alatt akár csak egyszer is ilyen szinten megvitassák, és nem terjesztették azt elő. A miértre a választ csak ők tudhatják. Mivel számomra ez az első legfőbb ügyészi beszámoló, amellyel találkozom, ezért azt a korábbiakkal összehasonlítani nem állt módomban, így legalább azok nem befolyásolnak a véleményalkotásomban. Ami pedig magát az anyagot illeti, ennyi idő elteltével olyan következtetéseket már aligha lehet belőle levonni, hogy mit kellene a következő évben másként csinálni, hiszen már az a következő év is elmúlt. Néhány időtálló kérdés azonban megmaradt. A jelentés 23. oldalán a Legfőbb Ügyészség és a K atonai Főügyészség vizsgálatai alapján megállapítást nyert, hogy "Kényszerintézkedések elrendelésére az esetek túlnyomó többségében törvényesen került sor". Megnyugtató számomra ez a "túlnyomó többségében" törvényes kényszerintézkedéselrendelés, de rögtön következik a "túlnyomó többség" kifejezésből, hogy nem minden esetben így történt. Innentől kezdve engem nem a túlnyomó többséghez tartozó esetek érdekelnek, hanem amelyek kívül esnek ezen a körön, amikor is törvénytelenül rendelték el a kényszerítő eszkö zök alkalmazását. Már az alkotmány- és igazságügyi bizottsági ülésen is megkérdeztem a legfőbb ügyész urat, hogy mi lett a következménye ezeknek a törvénytelenül elrendelt kényszerítő intézkedéseknek, de ott nem kaptam erre választ, ezért újra felteszem ez t a kérdést, hátha most több szerencsém lesz a választ illetően. Ugyanebben a fejezetben egy kicsit később, a 2425. oldalon olvashatjuk, hogy a Legfőbb Ügyészség milyen jogalkotási kezdeményezéseket tett a Belügyminisztériumnál és az Igazságügyi Minisztér iumnál. A bizottsági ülésen arra is rákérdeztem, hogy ezekből a kezdeményezésekből mi valósult meg. Ott azt a választ kaptam a legfőbb ügyész úrtól, hogy nincs tudomása ilyen intézkedésekről. Tegnap azonban kaptam tőle egy anyagot, amelyben az érintett tár cák által megtett intézkedésekről ad tájékoztatást. Bár abban 1996os intézkedés is szerepel, amelyet nyilván nem az egy évvel későbbi vizsgálat során feltárt hiányosságok miatt hoztak a tárgyévet megelőzően, de összességében örömmel olvastam, hogy a vizsg álat óta eltelt időben a Legfőbb Ügyészség folyamatos törvényességi ellenőrzései során a korábban feltárt hibák ismétlődését már nem tapasztalták. A gyors tájékoztatást ezúton is köszönöm. Gondolom, hogy valami ilyesféle tájékoztatást kellett volna kapnia a legfőbb ügyész úrnak is az érintett minisztériumok vezetőitől még annak idején. Hogy a bizottsági ülésen a legfőbb ügyész úr nem tudott választ adni a kérdéseimre, arra enged következtetni, hogy ezeket a tájékoztatásokat ő
