Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének az ügyészség 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolója és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész, a napirendi pont előadója:
1097 parl amentáris rendszer erejének függvényében alakul az ismertté vált bűncselekmények száma és az alkalmazott büntetések szigora. Magyarország, azt gondolom, olyan bűnözéssel rendelkezik, és olyan szigort produkál a büntetések alkalmazásában, ami megfelel Magya rország geográfiai elhelyezkedésének, és ha úgy tetszik, geopolitikai elhelyezkedésének, azaz az itt meglevő rendszer fejlettségi fokának. Az ügyek, amelyek Magyarországon a bíróság elé kerülnek, az ügyészség közreműködésével jutnak oda. A bíróság ügyészi indítványra büntet, szab ki tárgyalás mellőzésével vagy a tárgyalás alapján büntetést. A büntetés pontos mértékére nálunk ugyan nem lehet indítványt tenni az ügyésznek, eltérően más országoktól, de ha az ügyész elégedetlen a kiszabott büntetéssel, akkor fe llebbezhet. Az ügyek nagy részében Magyarországon az ítélet elsőfokon jogerőre emelkedik. Ez azt jelenti, hogy az ügyész, a bíró és a védelem között is van egyfajta konszenzus a tekintetben, hogy milyen a törvényes mértékű büntetés, azaz milyen cselekményé rt milyen vádlottnak mi jár. Az ügyek kisebbik része az, amelyben az ügyész súlyosítás végett fellebbez. 1997ben 3415 ilyen eset volt. A fellebbezések 46 százaléka volt eredményes, nagyobb részük mégis eredménytelen. (11.10) Az eredményesség aránya mégis növekvő: 1990ben csak 35 százalékos volt a sikeres fellebbezések aránya, ehhez képest a 46 százalék igazán figyelmet érdemel. 1997ben a büntetések közül a leggyakoribb a pénzbüntetés volt, ez a büntetések több mint 43 százalékát tette ki, második helyre került a próbára bocsátás nevű intézkedés, harmadik helyen a közel 19 százalékos felfüggesztett szabadságvesztés. A közérdekű munka még mindig nem tudott igazán gyökeret ereszteni, nálunk a 2 százalékot sem érte el a részesedése, és a végrehajtandó szabads ágvesztések aránya 12 százalék volt. A döntő határ a büntetéskiszabási gyakorlatban igazából az, hogy becsukjáke az elítéltet, vagy pedig szabadságelvonással nem járó büntetést kapott. 1997ben Magyarországon az elítéltek 88 százaléka nem került büntetésvégrehajtási intézetbe, és 12 százalék volt, amelyet ténylegesen becsuktak. A büntetéskiszabási gyakorlat az elmúlt években, ha '90től számítom az időt, látványosan enyhült. 1990ben százalékosan pontosan a dupláját ítélték végrehajtandó szabadságvesztésr e, mint 1997ben. Akkor 24 százalék volt a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek aránya, ez '97re 12 százalékra csökkent. De ez nem pusztán az ügyészek és bírák szemléletében bekövetkezett változás eredménye, hanem ezt a törvényhozás több intézkedése s zorgalmazta. Ennek alakulásában közrehat a halálbüntetés '90 őszén történt eltörlése is, ha a legszigorúbb büntetést megszüntetik, akkor az enyhítő hatással lesz az egész büntetéskiszabási gyakorlatra. Időközben a törvényhozás ré szben elfordult az 1993. évi elképzelésektől, és most minden erejével azon van, hogy a büntetéskiszabási gyakorlat szigorát befolyásolja. Én európai összehasonlításban a magyar bíróságok büntetéskiszabási gyakorlatának szigorát megfelelőnek tekintem azért, mert nálunk szigorúbbak a litvánok, az oroszok, a románok és a lengyelek. A többiek enyhébbek, ha az országokat a börtönnépesség alapján vetjük össze. Nem szeretnék visszaélni a türelmükkel, bár ahogy az órára pillantok, ez máris megtörtént. Cesare Beccar ia óta tudjuk, hogy jobb megelőzni, mint büntetni. Ennek ellenére az ő fellépése óta minden megelőzési törekvés ellenére büntetni kell, mert ez a rendezett társadalmi élet feltétele, hogy a súlyosan vétőket megbüntessék annak érdekében, hogy mások ne támad janak a jogrend ellen. Ez a beszámoló a '97. évről szól, ez év márciusának első napján mégis olyan esemény történt, amelyről itt említést kell tennem. Akkor lépett hatályba a büntetőeljárási törvény és a büntető törvénykönyv terjedelmes novellája. Szeretné m biztosítani e helyütt az Országgyűlést és a választópolgárokat, hogy az ügyészség a maga részéről e két törvénymódosítás életbe való átültetésében közreműködik a büntetőeljárásban neki kijelölt helyről.
